Generációk számára vált meghatározóvá Terike néni életműve

Életútjának főbb állomásait lányai, Ambrus Viktória és Ambrus Andrea segítségével elevenítjük fel. Ambrus Péterné, lánykori nevén Vizi Teréz 1934. november 10-én született Szombathelyen. Ott végezte el a középiskolát és jegyezte el magát egy életre a sporttal: első osztályú röplabdásként és ugyancsak első osztályú szertornászként ért el szép sikereket. Nem is lehetett kétséges, hogy Budapesten, a Testnevelési Főiskolán tanul tovább. Itt ismerkedett meg majdani férjével, Ambrus Péterrel. A kiváló testnevelő és kézilabdaedző 1977-ben, fiatalon hunyt el.

Ambrus Péterné testnevelő tanári pályafutását Bonyhádon, a Petőfi Sándor Gimnáziumban kezdte. Az intézmény fennállásának 190. évfordulója alkalmából kiadott emlékkönyv is megemlékezett róla: „Az iskola első női testnevelője – a szertornában különösen jeleskedő – Ambrus Péterné Vizi Teréz, aki egy évtizeden át gondoskodott a lányok testi fejlődéséről.”

1968-ban a Garay János Gimnáziumban folytatta pályafutását, ahol szaktanárként ugyancsak sikerrel indította útjára, illetve szerettette meg a szertornát. Mindig nagy sikert aratott a május elsejei zárókép, amit a diákok adtak elő. 2001-ben ment nyugdíjba, de ezután is tanított a Kolping iskolában.

– Nem tett különbséget diák és diák között, amikor nyugdíjasként felelevenítette emlékeit, valamennyi tanítványáról csakis a legjobbakat mondta – közölte Ambrus Viktória. Egy volt tanítványa, a bonyhádi Szarvas Szilvia így nyilatkozott róla lapunk 2010. január 5-i lapszámában: „Ő szerettette meg velem a mozgást, és úgy érzem, neki köszönhetem, hogy ma én taníthatom a növendékeimet.”

Életre szóló pedagógusi útravaló

Meghatározó szerepet töltött be a megyeszékhely sportéletében. Így jellemezte Ambrus Péternét Heilmann Józsefné, a Szekszárdi Garay János Gimnázium igazgatója. – Korát megelőzve generációkat nevelt az egészséges életmódra a sport, a testnevelés révén.

Az igazgató hozzátette, a napokban egy másik kiemelkedő pedagógusszemélyiség, a 93 éves Szomaházi Etelka is elhunyt. A gimnáziumban 1951 és 1973 között tanított magyar nyelvet és irodalmat. Ezután az Egészségügyi Szakközépiskolában folytatta munkáját. Mindig nagy örömmel tett eleget egy-egy érettségi találkozó vagy karácsonyi műsor alkalmával az egykori alma mater meghívásának. Tanítványa, a Pécsett élő, 1956-ban érettségizett Márkus Katalin így idézte fel alakját: – A becsület és a tisztesség megszemélyesítője volt, egyenrangúnak tartotta a diákot, rengeteget kaptunk tőle. Úgy emberi, mint szakmai szempontból.