Amit Sólyomvári Nándor tett a sportért, kitüntetést érdemelt

Sólyomvári Nándor született szekszárdi. Sportkarrierje során a legutolsó állomás volt a kosárlabda. Sokféle sporttal foglalkozott ugyanis gyermekkorában. Kézilabdázott, röplabdázott, vívott. Orvos apja révén a kórházi vívószakosztályban talált helyet, majd a szertornába szerelmesedett bele. Általános iskolás korától a középiskola közepéig ezt űzte a szekszárdi egyesületben.

Aztán testsúlynövekedése meghaladta fizikai képességei növekedését, és a szertorna kicsit nehézkessé vált. Sólyomvári Nándor a Garay János-gimnáziumban ráadásul olyan osztályba került, ahová a legendás kosárlabdaedző, Szabó Ödön fia, Szabó György is járt, így kézenfekvően adódott a kosárlabda iránti érdeklődése.

A húzóerőt akkoriban is a női kosárlabda képezte, válogatott szintű játékosokkal, mint Geiszhauer Éva vagy Harsányi Mária. Sólyomvári Nándor szerint a játékosfelkutató szervezettség, az edző személye, a múlt, a komolyabb alapok, a nagyobb népszerűség játszottak talán szerepet abban, hogy a női kosárlabda miért jutott messzebbre, mint a férfi.

Sólyomvárit vonzotta a csapatjáték, a közösségi sport. Ekkortól kizárólag kosárlabdával foglalkozott, melyet az egyik legszellemigényesebb sportágnak tart. A gimnázium kötelékében kosarazott, nem is rosszul. A középiskola után a Műegyetemre került. Igazolt kosarasként megállapították róla, hogy a szervezés, az irányítás tűnik testhezállónak számára. Ennek megfelelően irányító poszton játszott az NB II.-ben.

1977 óta okleveles gépészmérnök, szervező mérnök. Maradhatott volna Pesten, de a fővárosi élet hosszú távon nem csábította. Talán a lokálpatriotizmus is munkálkodott benne. Az egyetemet elvégezvén a húsipar beruházási osztályán dolgozott Szekszárdon, ugyanakkor bekapcsolódott az itteni kosárlabdaéletbe. Két-három évig volt a kosárlabda-szövetség főtitkára.

Sólyomvári Nándor szervezőkészsége az 1970-es évek végén, 80-as évek elején NB II.-es játékos-edzőként, később szakosztályvezetőként hasznosult. 1979-ben az NB II.-be jutottak be.

1983-tól 1989-ig üresjárat következett a szekszárdi férfikosárlabda-életben. 1989-ben alakult meg Rutkai Géza főkoordinálásával, Mészáros András edzőségével a Vendéglátó SE, mai nevén az FKSE Szekszárd. Azóta folyamatosan van férfikosárlabda Szekszárdon.

1997-ben az NB II.-es férficsapat Mészáros András edző vezetésével följutott az NB I./B-be, ami nagy minőségi előrelépésnek ítélhető az NB III.-as, NB II.-es esztendők után. Sajnos az idény végére nem tudták megtartani NB I./B-s tagságot.

2001-ben Murvai Árpád vezetésével nyerték meg az NB II.-es bajnokságot, ám anyagi okok miatt nem tudtak elindulni az NB I./B-ben.

Az FKSE NB II.-es csapat felépítéséhez, versenyeztetéséhez sem rendelkezett a kellő utánpótlással. Elkezdték hát előtérbe helyezni az utánpótlás-építést. A 2010-es évek elején megalakult a társegyesület, a GYKSE, akikkel abban állapodtak meg, hogy bizonyos korig ők nevelik az ifjakat, az idősebbeket pedig átadják az FKSE-nek, akiket később be lehet építeni az NB II.-es csapatba. Ez a koncepció azonban nem teljesült.

Murvai Árpád edző (újbóli) érkezésével koncepciózus utánpótlás-nevelés indult meg. E rendszerrel összhangban nemzetközi kapcsolatokat is törekedtek kiépíteni. Szekszárd testvérvárosával, a Bosznia-hercegovinai Jajce várossal ápoltak ilyen viszonyt. Februáronként utazott oda tornára a szekszárdi U12-es és U14-es csapat. Szekszárd junior csapata emellett horvát és szerb együttessel szerepelt nemzetközi bajnokságban.

Az FKSE és a GYKSE tehát párhuzamosan végezte az utánpótlás-nevelői tevékenységet. Ehhez alacsonyabb korosztályokban még rendelkezésre állt elegendő gyerek, a nagyobbak létszáma viszont egyre fogyott. A felsőbb korosztályokban két egyesület már nem tudott kiállítani komoly csapatot. (Az utánpótlás-nevelést nehezíti, hogy a szekszárdiak nagy része a középiskola elvégzését követően elhagyja Szekszárdot, és vissza alig jönnek.) 2020-ban az FKSE elnöksége úgy döntött, átad minden gyermeket a GYKSE-nek, ahol Sólyomvári Nándor szerint eredményes munka folyik. Eközben az FKSE sem szűnt meg, csak az utánpótlás-nevelése.

Sólyomvári Nándor a Közjóért kitüntető díja kapcsán azt mondta: abszolút nem számított rá, meglepetésként érte. Nem ezért tette a dolgát. Azt máig sem tudja, ki javasolta őt. De szeretné tudni, hogy megköszönje neki, mert azért természetesen jólesik az embernek, ha észreveszik a munkáját.

Nem ebből élt

Sólyomvári Nándor a szekszárdi férfikosárlabda jövőjéről úgy vélekedett: van lehetőség az előrelépésre. Ami természetesen nem egyszerű, mert a lányegyesület mindent visz, azt utolérni majdnem lehetetlen. Lehetséges, hogy két olyan szintű egyesületet nem is bírna el egy ekkora megyeszékhely. Ráadásul Paks vonzza a jobb sportolókat. Egy eredményes utánpótlás-nevelői koncepciót mindazonáltal Szekszárdon is megvalósíthatónak lát. Sólyomvári azt gondolja: nem kell mindenkinek a legmagasabb szintű élsportra törekednie. Tapasztalja: a kosárlabdavilágban is eluralkodott a fiskális szemlélet, mindenki hajt a pénzért, sokan a kosárlabdából akarnak megélni, kevesen azért élnek. Feltételezi, a kitüntetés alapindoka lehetett az, hogy ő is kereshetett volna vele pénzt, létrehozható lett volna számára fizetett státusz, ám ő elhatározta, hogy egy fillért sem fogad el ebbéli tevékenységéért. Feladatait társadalmi munka gyanánt szerette volna ellátni, és a negyven év alatt mindvégig úgy is látta el. Ami persze sok lemondással is járt részéről.