Sokat köszönhet neki a város, mint ahogy ő is Szekszárdnak

Díszpinty vagy, papa. E szavakkal méltatta legkisebb unokája Szekszárd legújabb díszpolgárát, Velencei Istvánt. A nyugalmazott tűzoltó ezredes, főtanácsos augusztus végén, a város napi ünnepségen vette át az elismerést, ahol egy valamivel hosszabb méltatás is elhangzott. E szerint azt a felbecsülhetetlen értékű szolgálatot ismerték el a díjjal, amelyet 1978-tól 2005-ig Szekszárdi Hivatásos Tűzoltóság parancsnokaként végzett a város tűzvédelmi helyzetének megszilárdításáért, a katasztrófahelyzetek felszámolásáért, a tűzoltó állomány folyamatos fejlesztéséért.

Velencei István harmincnyolc évig szolgált, ebből több mint huszonhat évet parancsnokként, és mintegy tizenötezer riasztással a háta mögött vonult nyugdíjba, bár nem készült tűzoltónak. Elmondta, hogy a nagyapja hatvan éven keresztül volt önkéntes tűzoltó Pakson. Az evangélikus templom tornyában látott el tűzőrséget, és ha valahol tüzet észlelt, egy piros zászlót tűzött ki abba az irányba, ahol felcsaptak a lángok, így mutatva utat a tűzoltóknak. Egy nagyobb tűzesetnél azonban komoly sérülést szerzett a nagypapa, ami nem tette vonzóvá az akkor még gyerek Velencei István számára a tűzoltói hivatást.

Kitűnő tanuló volt, ám a család szűkös anyagi körülményei nem tették lehetővé, hogy gimnáziumban tanuljon tovább, így a Nagykőrösi Konzervipari Szakmunkásképzőben folytatta tanulmányait, majd a Paksi Konzervgyárban helyezkedett el. A munka mellett két szenvedélyének hódolt, horgászott és a Paksi Kinizsiben focizott. Végül aztán arra is lehetősége nyílt, hogy elvégezze a gimnáziumot. Sorkatonai szolgálatát Bölcskén töltötte, ahonnan 1964-ben, 779 nap után szerelt le a Magyar Néphadsereg kétszeres kiváló katonája, kétszeres kiváló rajparancsnoka, kétszeres kiváló szakaszparancsnokaként. Alkalmasnak találták tehát az egyenruhás szolgálatra. Örvös Ferenc, a konzerv­gyár igazgatója munka közben hívatta az irodájába, ahol ott ült Nagy Károly megyei tűzoltóparancsnok, és kérte, szereljen fel tűzoltónak. Mivel akkor éppen rengeteg munka volt a konzervgyárban a borsóval, abban maradtak, hogy megy, ha a borsószezon véget ért. Így szerelt fel 1968. július elsején őrmesterként Szekszárdon, ahol két hónapig volt vonulós. Ezt követően két évig Pakson tűzrendészeti segédelőadó volt, ami után elvégezte a BM Akadémiát Budapesten. Mint mondta, izgalomból már ez idő alatt is kijutott, ugyanis ők adták a XI. kerület kettes szerének állományát. Akkoriban épült a metró alagútja a Déli pályaudvarnál, és karácsony után nem sokkal éjjel jött egy riasztás, hogy felrobbant egy transzformátor a föld alatt. Beavatkozniuk végül nem kellett, ám a hátukon légzőkészülékkel, sűrű füstben, derékig érő vízben kellett gázolniuk, majd a felszínen bőrig ázva, a mínuszokban kellett visszagyalogolniuk a tűzoltóautóhoz.

Az Akadémia elvégzése után tűzrendészeti előadó, majd főelőadó, kiemelt főelőadó és megyei tanácsi összekötő lett. Emellett elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát és a Moszkvai Tűzoltó Mérnökképzőt is. Velencei István kiemelte, hogy minden munkakörében mindenkitől tanult valamit, amit aztán később igyekezett visszaadni. 1972-ben került a megyei parancsnokságra, ahol előbb parancsnokhelyettes, majd 1978-tól parancsnok volt. A sok káreset között, amelynél jelen volt, a legmaradandóbbak közé tartozik a szekszárdi Nagyvilág mozi leégése, a húsiparnál történt ammóniaömlés és a pörbölyi iskolabusz tragédiája.

Azt vallja, hogy a tüzet nehezebb megelőzni, mint eloltani, ezért azt is fontosnak tartotta, hogy fejlődjön Szekszárd tűzvédelme. Emellett arra is volt gondja, hogy karácsony előtt a tűzoltók világítsák ki a Garay teret, és állítsák fel ott a város karácsonyfáját, illetve tudomása szerint az országban elsőként ők tartottak gyereknapon habpartit. Minden évben Mikulás-ünnepséget, tűzoltó bált és versenyeket szerveztek, valamint szintén az elsők között jubileumi ünnepségeket rendeztek a megalakulásuk kerek évfordulójához ért megyei tűzoltó szervezeteknek. Csőglei Istvánnal Márton Pállal közösen több könyvet jegyez, amelyekben egy-egy egyesület múltját dolgozzák fel. Komoly szerepet vállalt a Bonyhádi Tűzoltómúzeum gyűjteményének kialakításában és a szekszárdi laktanya folyosóin elhelyezett relikviák is tőle származnak. 2005. szeptember elsején vonult nyugdíjba, és mint mondta, gyönyörű ünnepségen búcsúztak tőle.