Tíz nevelt gyermeke erősítette az általa vezetett együtteseket

– Elvileg már nyugdíjas, gyakorlatilag meg van dolga bőven. Fellépéseket készít elő, koreográfiákat tanít be, és haza­látogató, felnőtt gyermekeivel is foglalkozik. Hogyan kezd valaki közgazdasági végzettséggel néptáncot oktatni?

– A legtöbb fiatal még nem tudja a pályaválasztáskor, hogy mi akar lenni – mondja Kolbert Margit. – Bennem sem volt tiszta a jövőkép. Lassan közeledtem a kultúra felé, először még mint irodista el-eljárva szabadidőmben egy néptánccsoportba, aztán mint rendezvényszervező KISZ-es, s végül, a főállású nevelőszülősködés mellett, már képzett oktatóként tevékenykedve.

– Tíz gyerek már magában egy tánccsoport.

– Igen, hat fiút és négy lányt neveltünk fel a párommal. Mindegyik táncolt, énekelt, és öten játszottak valamilyen hangszeren. Életem jelentős állomása volt Fadd. Ott váltam hivatásos nevelőszülővé. Úgy kezdődött, hogy a községi tanácsnál dolgoztam, s bejártam a nevelőotthonba néptáncot tanítani. Magamat is képeztem folyamatosan. Elvégeztem a C kategóriás néptáncoktatói tanfolyamot, és művelődésszervező diplomát szereztem. Bátaszéki vagyok, ahogy telt-múlt az idő, úgy éreztem, hogy jó volna hazafelé mozdulni. Sárpilisre költöztünk 1997-ben. Bekapcsolódtam a helyi közéletbe, mint önkormányzati képviselő, és a nagy múltú néptánccsoport munkájába. Ennek jogelődjét, a Sárpilisi Népi Együttest még Bogár István alapította 1946-ban.

– Faddon és Sárpilisen kívül máshol is tanított táncot?

– Persze, mint a legtöbben, akik ilyesmivel foglalkoznak. Az egész a hetvenes évek végén kezdődött. Még anyaggazdálkodó voltam a polgári védelemnél, amikor megláttam egy plakátot, hogy lehet csatlakozni a TOTÉV (Tolna Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat) által támogatott néptánc­csoporthoz. Lőcziné Polányi Jusztina vezette a foglalkozásokat, s egy idő után maga mellé vett, segített, hogy oktatóvá válhassak. Tanítottam aztán Decsen, Őcsényben, Kajdacson, meg a két fő állomáshelyemen, Faddon és Sárpilisen. A sárpilisi együttes jövőre lesz 75 éves. Ez idő alatt sikeres és kevésbé sikeres periódusok követték egymást. Nagy törést jelentett, amikor Bogár István elkerült a faluból. A közelmúlt fontos eseménye volt 2001-ben a név- és működésiforma-változás. Létrejött a „Gerlice madár” Hagyományőrző Néptánc Egyesület, s engem kértek fel elnöknek. Így már könnyebben jutottunk pályázati forrásokhoz. A tánctanítás mellett kézműves szakkört is tartunk, és visszatanuljuk a hagyományos sárközi szövést, hímzést, rostkötést, gyöngyfűzést.

– Hol tart most a Gerlice madár?

– Idekerülésemkor még működött helyben iskola. Ott is oktattam, az óvodában is, és a felnőttcsoporttal is foglalkoztam. A felmenő rendszer hasznosnak bizonyult. A sok munka meghozta a gyümölcsét. Felléptünk a falu rendezvényein, aztán máshol is bemutatkoztunk. Az első igazán komoly erőpróba a 2006-os Sárközi lakodalom volt, melyet abban az évben Sárpilis rendezett. Alaposan felkészültünk, és nagy sikert arattunk. Attól fogva hívnak bennünket mindenfelé a megyébe, de jártunk osztrák meghívásra Grazban és az erdélyi testvértelepülésen, Kilyénben is. Szereztünk arany és kiemelt arany minősítést mint együttes, emellett a szólistáink, párosaink is sok elismerést kapnak. A legutóbbi szekszárdi megmérettetésen, két-három hete, kiemelt arany, arany és ezüst minősítést kaptak öten: Molnár Gábor, Hostyánszkyné Lantos Tímea, Nyárai Attila, Pordán Borbála és Mezei Attila. A repertoáron sárközi, azon belül sárpilisi táncok szerepelnek.

– Minden sárközi falunak különbözőek a táncai? A sárpilisi miben más, mint a többi?

– A sárközi településeken, az öltözködésben és a szokásokban, vannak azonosságok és eltérések. A különbségek alapvetően a falvak nagyságából, gazdasági helyzetéből adódnak. Táncainkban az ünnepi és hétköznapi szokások feldolgozását szeretjük előadni. A kézfogó, a lakodalmas, a szüret, az aratás. Némileg más itt mindez, mint Őcsényben vagy Decsen. Illetve most egy mesejátékon dolgozunk, Hódi Katalinnak a Sárközi mesék című könyvéből választottunk ki egy mesét. A járvány miatt beszűkültek a fellépési lehetőségek. Ha előbb nem, jövőre Bátán előadjuk, mert akkor ott rendezik a Sárközi lakodalmat.

Korán bekapcsolódott a közéletbe, a kultúrába

Kolbert Margit 1957-ben született Szekszárdon. Bátaszéken nőtt fel, Bonyhádon végzett a közgazdasági szakközépiskolában, 1975-ben. Dolgozni Szekszárdon, a Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál kezdett. Már ott bekapcsolódott a közéletbe, szakszervezeti és KISZ-munkát végezve. Onnan a Tolna Megyei Polgári Védelmi Parancsnoksághoz, majd a városi KISZ-bizottsághoz került, ahol a középiskolákkal és a kulturális területtel foglalkozott. A nagy, városi diáknapok egyik főszervezője volt a nyolcvanas évek végén. Folyamatosan képezte magát. C kategóriás néptánc­oktatói tanfolyamot (1984) és marxista egyetemet (1987) végzett, művelődésszervező diplomát (1996) szerzett. Harminc éve hivatásos nevelőszülő. Párjával tíz gyermeket nevelt fel. PRIDE-FIKSz tréneri oklevéllel (1999) is rendelkezik. Az angol PRIDE mozaikszó magyar adaptációja a FIKSz: Felkészültség, Információk, Kompetenciák, Szülőknek. Ez a hazai nevelőszülői képzés.