Van Goghot tartja példaképének a szekszárdi művészpalánta

Három-négy éve, meglepetésképp tervezte talán második-harmadik firkáját egy lánynak Kasler Gergő, és kiderült, egy ilyen kis dolog is elég ahhoz, hogy felkeltse az emberben a tanulás felé hajtó vágyat. Amiből kifolyólag bújta a Pinterest képmegosztó weboldalt, és próbálta minél pontosabban lefirkantani modelljeit.

Így kezdett el autodidakta módon tanulni. Eleinte csak a barátnőjét tudta lerajzolni, konkrétan beleégett minden arcvonás a fejébe, aztán jött egy osztálytárs, egyre több ember. Ekkor jött a felismerés, hogy: „Miért ne lehetne több érzelmet is kifejezni?” Így alakult ki minden.

Ez a fejlődés úgy történt, mint valami varázslat, egyik napról a másikra hirtelen több dolog ment neki. Tanárai pozitívan reagáltak; kivéve, mikor tanórán született a rajz. Példaképeként Vincent van Gogh tizenkilencedik századi holland festőművészt említi, de csak bizonytalanul: – Ha mindig másvalakivel foglalkozol, sosem fog kialakulni a saját stílusod. De példakép kell – vallja.

Rajzaival célja legfőképp az önkifejezés, illetve a kérések teljesítése és az ajándékozás. Komolyabb alkotásainak talán egyharmada készült kérésre, vagy ajándékba. Összesen négy-ötszáz darabja született, ebből azonban sokat megsemmisített. Átalakítani nem nagyon szokta őket. – Olyan, mint egy napló, amelyet megírsz, de valószínűleg nem olvasod el soha többé – mondja.

Most egy ismerőse számára be kellene fejeznie egy nagyobb feladatot a Linkin Park elhunyt frontemberéről, Chester Benningtonról. Továbbá van pár felkérése, amelyeknek még neki kell veselkednie.

A művészetről karakán véleményt fogalmazott meg. Azt látja: valahogy eltűnt az önkifejezés, az alkotás fogalma és értéke. Akik művelik, akár versírással, akár festészettel foglalkoznak, és tényleg érzelmeket ölnek bele, valamint időt, elvegyülnek, mint szürke szamár a ködben. Pedig rengeteg dologban megoldást nyújthatna más embereknek is. – Tanulsz is vele, és amit kifejezel, nem fogja tovább nyomni a lelked – hívja fel a figyelmet. Egy tucat ilyen, művészi életét eltitkoló ismerőse van a városban. És pont ők tudják lenyűgözni.

Úgy hiszi, készségtől függetlenül érdemes alkotni, véleménye szerint úgyis beletanulunk, kialakul a saját világunk. És ha másolunk egy festményt, és feltüntetjük az alkotó nevét, az is egyfajta önkifejezés, amellyel az alkotó érzéseivel szimpatizálunk. Szóval akik néha másolnak, mert például hirtelen nem tudják mivel kifejezni magukat, és pont kapóra jön az adott mű, azokat is bátorítja az alkotásra.

Ugyanakkor rá is mutat: a technikai fejlődés azt hozta magával, hogy festményeket applikálhatunk a fejünkre, „english” idézeteket másolunk, amelyeket nem is értünk, generációkat butítanak a semmitmondó videókkal videómegosztón. A kakisztokrácia nem csak a való életben, már a digitális szférában is elterjedt. És mindenki látja, mi folyik odaát. Mindenki magára aggathatja azt, hogy „művész”. És vehet hírnevet.

Ahhoz más emberek elismerése kell, nem exhibicionizmus. – Instagramra tolják páran a semmitmondás minden válfaját, itt gondoljunk az influencerekre, esetleg azokra, akik a hat köbméteres fenekükkel cuppannak fel a tükörre, kialakul a személyi kultuszuk, és szívják az agyakat. Az egész csak butítja a népet, vagy annyira provokatív, hogy ettől válnak híressé. Láttunk már sok ilyet a magyar médiában, és ebben a fogyasztói társadalomban nehéz ezekre csak úgy rányomni a delete-et – vélekedik Kasler Gergő.

Emlékeztet: Van Gogh és sok más művész sem mutogatta magát. Átlagon aluli élettel a legjobb példakép a művésztanoncok számára.

Mostanában csak annak van szava ilyen téren, akinek van öt-hatezer követője a közösségi oldalon. Kevés az olyan, vagy ezek is csak eltűnnek, akik tényleg értéket adnak át, vagy próbálkoznak vele, különböző nézeteinktől eltekintve. A legtöbbnek csak mozog a szája, ám valójában nem mond semmit. Sokszor kifejezetten borzasztó látni, hogy mennyire eltorzult a világ, és csak kamerákon keresztül egy kis utómunkával és zenével tudjuk szépnek látni, nehéz ellene tenni. És ez lett az átlagos, a befogadott séma.