Akkreditált kiváló Tehetségpont címet nyert el a Csizmazia Alapítvány

Akkreditált kiváló Tehetségpont címet nyert el a Csizmazia Alapítvány a Jövő Ígéretes Gyermekeiért. A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács indoklása szerint a 2011. december óta működő szervezet elnöke, drámapedagógus, mesterpedagógus, szakértő, továbbá mint versenyszervező pályázó fiatal kora óta rendszeres résztvevője sok művészeti versenynek, fesztiválnak. Később maga is rendezvények, fesztiválok, nagyobb művészeti események főszervezőjévé vált.

Az alapítványi tevékenység hatóköre egyedülálló a Dél-Dunántúl régióban, hiszen azon is túlnyúlik. Országos rendezvényeik által határon túlra is elérnek, több éve vannak diákok, családok, akik visszalátogatnak versenyükre.

A szervezet legfőbb célja: kialakítani egy olyan bázisközpontot, ahol a helyi civil szervezetekkel karöltve támogathatják a tehetséges fiatalokat kultúrájuk megerősödésében, hagyományaik őrzésében.

– Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy ilyen rangos díjat kaptunk. Igyekszünk továbbra is megfelelni az elvárásoknak, rengetegen gratuláltak, s biztatnak bennünket, hogy folytassuk ezt a tevékenységet – fogalmazott Csizmazia Ferencné kuratóriumi elnök. – Köszönettel tartozunk azoknak a gyermekeknek, fiataloknak és szüleiknek, iskoláknak, intézményeknek, akik, amelyek valaha is javára szolgáltak alapítványunknak. Nélkülük nem lehetne birtokunkban ez az elismerés.

Csizmazia Dóra idén érettségizett a Szekszárdi I. Béla Gimnáziumban, s két egyetemre is felvételt nyert, ahol párhuzamosan folytat tanulmányokat. A Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar tanítói szakán, illetve Budapesten a Testnevelési Egyetem kajak-kenu szakedzői képzését végzi. Így vall magáról: – Életemben a tanulás mellett fontos szerepet kap a sport és a művészet. Tanulmányaim alatt az elmúlt tizenkét évben számos sport- és művészeti versenyen vettem részt. Nagyon szeretek csapatban együttműködni, s a színjátszás is közel áll hozzám. – Elsős korom óta mondok verseket. Kiskoromban nagyon későn kezdtem el beszélni. Édesanyám beszédhibásnak tartott, ezen ő egyből segíteni próbált mondókákkal, versikékkel. Ez olyannyira sikerült, hogy alig hétévesen vettem részt az első országos versmondó versenyen. Ettől kezdve minden megmérettetésen indultam, ahol tehettem, azzal a céllal, hogy minél több tapasztalatot szerezzek a jövőben – mesélte. – Ám színpadon már óvodásként szerepeltem először. Az édesanyám által rendezett A tök és a csikó című mesejátékban improvizáltam. Hat éven át szerepeltem a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó és Fesztiválon. A csoportom minden évben arany minősítést szerzett. Emellett kiváló eredménnyel végeztem el az alapfokú művészeti iskola hat évfolyamát dráma tagozaton. Ma már főleg országos és nemzetközi megmérettetéseken indulok. Legbüszkébb a Fedorka és SoseVolt VersNapon, a Regösök húrján… vers- és prózamondó versenyen és a Kaleidoszkóp VersFesztiválon elért díjamra vagyok. Két alkalommal Budapesten a Nemzeti Színházban is képviselhettem szülővárosomat, alapítványunkat.

A fiatal így folytatta: – hitvallásom, hogy az áldozatokkal járó, nehéz munka megtérül. Idén már ötödik alkalommal lettem Nemzet Fiatal Tehetségeiért ösztöndíjas. Mindezért hálával és köszönettel tartozom családomnak, akik bár nemcsak a saját gyermekeik javát szolgálva létrehozták az alapítványt, hogy minél több gyermeket tudjanak támogatni.

Varga Panna nyolcadik osztályos tanuló is megosztotta érzéseit. – Emlékszem, nem is olyan rég volt egy olyan pillanat az életemben, amikor éreztem, és elhittem, hogy mindenki (több száz ember) rám figyel és arra, amit mondok. Ezáltal megtapasztalhattam azt, hogy milyen ereje van a szónak, a versnek, a hangnak. Hálás vagyok, hogy ezt átélhettem. Reményt, biztatást, hitet kaptam arra, hogy van elég erő bennem ahhoz, hogy megváltoztassam a világot. Sosem felejtem el azokat a pillanatokat, amikor egy másodpercre megállt az idő, mielőtt elkezdtem a verset és miután befejeztem. Amikor azt érezhettem, hogy adni, hozzátenni és valakikben felidézni tudtam valamit. A Csizmazia Alapítványtól hitet kaptam a vers erejéhez.

Főglein Liza Kató, a Garay János Gimnázium diákja is bemutatkozott. – Oviskoromban, szerepjátékokban gyakran voltam óvó néni, sokat meséltem. Nyilvánosság előtt öt évesen mondtam először mesét: A három pillangót. A Dienes Valéria Általános Iskola mellett a Garay János Általános Iskola dráma tagozatos művészeti osztályában alapvizsgát tettem. Igazából itt ismertem meg a különböző szituációs játékokat, megtanultam a színpadi megjelenést, azt, hogy az arcommal, a hangommal mi mindent ki tudok fejezni.

Csizmazia Ferencné, Monka néni irányításával nemcsak versekkel foglalkoztunk, hanem a színjátszásba, sőt a bábjátékba is belekóstoltunk. Hálás vagyok azért, hogy szabadidejét sem kímélve készített és még a mai napig készít fel a versenyekre. Már rég nem iskolai keretek között, hanem otthon nála: palacsintaparti, manikűrözés vagy vacsorafőzés közben. Elsősorban kortárs költők műveit szavaltam számos iskolai, városi, megyei és országos versenyen. Legbüszkébb a Fedorka és a Kaleidoszkóp díjaimra vagyok. A szavalás értékelése szubjektív. A zsűri az öltözetet, a versválasztást, a testtartást, a mimikát, az artikulálást, a hangsúlyozást és a vers értelmezését is értékeli.

Mindennek elsajátítását a Csizmazia Alapítvány mentoráltjaként fejlesztem. De verseket nemcsak versenyeken mondok, számos iskolai, városi rendezvényen, a könyvtáravatótól a nyugdíjasok köszöntéséig sok helyütt szerepeltem már. Ezzel viszont együtt jár, hogy az évek során rengeteg verset olvastam, gondoltam végig, értelmeztünk közösen, Monka nénivel, hogy a számomra legjobban tetszőt válasszam ki, majd tanuljam meg – mondta a gimnazista lány. – Általános iskolába két tannyelvű osztályba jártam, most német tagozatos gimnazista vagyok. Így a német nyelv szeretetén túl a magyar versmondás tanulságait, tapasztalatait felhasználva több szépkiejtési, vers- és prózamondó versenyen állhattam dobogóra.

Mit ad mindez nekem? Kitartást, örömöt, magabiztosságot, jobban gazdálkodom az időmmel, eljuthatok olyan helyekre, rendezvényekre, amelyekre egyébként nem biztos. A sok áldozat, a lemondás mellett jó barátokat, ismerősöket is kaptam. A közösség, a csapat erejét. Felnőtt támogatókat, akik hisznek bennem, akik felemelnek, amikor elbotlok, akik osztoznak az örömömben, de vigasztalnak, biztatnak, ha arra van szükségem.

Borítóképen Csizmazia Ferencné (jobbról a második) tanítványai szép eredményeket értek el az elmúlt időszakban a versenyeken