Főleg adventi koszorúkat készítenek Kiss Géza tolnai üzemében

Halottak napja előtt húszezer koszorút adott el Kiss Géza cége. A tolnai vállalkozás hátrányos helyzetű, leszázalékolt embereket foglalkoztat. A vezető, túl a hetvenen, lassacskán a visszavonulást tervezi. Két telephelye van, az egyiken már a fia irányítja a munkát, a másikat eladni készül, a Paks II-vel kapcsolatos ingatlanfejlesztési elképzelésekre figyelve.

Legfőbb termékük az adventi koszorú. Sok alapanyag érkezik ehhez Erdélyből, hiszen Kiss Géza ott volt tsz-elnök annak idején, és a kapcsolatai megmaradtak. Ceausescu rémuralma elől, 1988-ban települt át a családjával Magyarországra. Itt az Alsópéli Állami Gazdaság állattenyésztési ágazatvezetője lett. Saját céget 1994-ben alapított, erdei melléktermékek – tobozok, gubók, szárazvirágok – feldolgozására. Mivel mindent odaát kellett hagyniuk, a nulláról indultak. Szerencsére, 28 évvel ezelőtt kapcsolatba kerültek egy holland üzletemberrel, s azóta oda szállítják termékeik nyolcvan százalékát, kamionokkal.

– Ez az év nálunk is más a járvány miatt, mint a többi – vázolja a helyzetet a cégvezető. – Az alapanyag-szállítás Erdélyből nehézkes. Vannak persze itteni erdészetekkel is kapcsolatok, főleg a kelebiaival, de mivel kevesebb a megrendelés, kevesebb toboz kell. A társaságunk rehabilitációs támogatásra jogosult, akkreditált vállalkozás. Viszont, ha nincs bevétel, akkor hiába kapunk támogatást, az legföljebb a bérek hetven százalékát fedezi. A holland partner jelezte, hogy értékesítési gondjai vannak. Korábban 50–60 kamionnyi portékát küldtünk ki évente, most valahol tíz kamion körül tartunk, év végére talán lesz húsz. Miközben negyven embernek fizetést kell adni. S akkor még nem beszéltünk az egyéb kiadásokról, költségekről.

A belföldi piac a szokásosnál több bevételt hozott, főleg a kegyeleti koszorúknak köszönhetően. Ez valamelyest enyhített az anyagi gondokon. A nehézségeket együtt tűrik, a sikereknek együtt örülnek. Családias a hangulat a kisvállalkozásnál. Az emberség és az istenhit a legtöbb erdélyi áttelepült sajátja. Kiss Gézát annak idején a legendás hírű püspök, Márton Áron bérmálta. A dolgozókkal való kapcsolattartás, szóhasználat is ennek megfelelő. – Nem papagájként ülök az emberek között – mondja –, hanem meghallgatom őket, és segíteni próbálok. Ez egy munkaközösség, amelynek tagjaival úgy kommunikálok, hogy tudják: mindnyájan függünk Valakitől, a Fennebbvalótól.

Menedzser alkatú tsz-elnök volt, később közgazdász diplomát szerzett

Kiss Géza egy felsőháromszéki, 1600 lelkes faluban, Esztelneken született 1948-ban. Nyolcan voltak testvérek. Családja, mint a magyarok többsége, feketelistára került. Gimnáziumba nem vették fel, mezőgazdasági technikumot végzett, később leérettségizett és közgazdász diplomát szerzett. Erdélyi tsz-ekben dolgozott, menedzser alkatú vezetőként. 1988-ban feleségével és két gyermekével Magyarországra települt át. Harmadik gyermekük, Annamária már itt született. Az Alsópéli Állami Gazdasághoz került, állattenyésztési ágazatvezetőnek. Saját cégét, a Nemere-Silvano Kft.-t 1994-ben alapította. Koszorúkat, ünnepi és kegyeleti tárgyakat készítenek, megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztatva.

Borítóképen Kiss Géza