Nagyon szigorú volt, de ember maradt, s ezt értékelték benne

A megyeszékhelyhez kötődik már születésétől fogva, iskoláit itt végezte, a Garay János Gimnáziumban érettségizett. Miért is lett vegyész? A válasz egyszerű: mert felkeltették érdeklődését a kémia tantárgy rejtelmei, a kémiaszakkörökön végzett kísérletek, ami mögött ott volt a Maria Salomea Skłodowska-Curie élettörténetéről íródott könyv is, melyet nagy érdeklődéssel olvasott. 1958-ban, érettségi után a Köjál laboratóriumában vízminőségi vizsgálatokon munkálkodott, amit szintén megkedvelt. 1959-ben felvételt nyert a JATE TTK vegyész szakára, 1964-ben diplomát szerzett. Államvizsga-szakdolgozata az OTDK-n díjat nyert.

1964-ben a Zsigmondy Vilmos Kőolajbányászati és Mélyfúróipari és a Winkler Lajos Vegyipari Technikumban tanított, majd, 1966-ban felvételt nyert a Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikumba, adjunktusi kinevezéssel. Itt a vízgazdálkodás témában belemerült a felszíni és a felszín alatti vízrétegből kinyert nyersvíz minőségi és mennyiségi (jelzőrendszerének) paramétereinek tanulmányozásába. Ami magában foglalta a víz- és a szennyvíztisztítás-technológiákat, az azokat felépítő műtárgyakat, az előforduló kémiai, mikrobiológiai, bakteriológiai folyamatokat és a megfelelő vízfelhasználás lehetőségének megteremtését. A Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum vízminőségi laboratóriumában az oktatási gyakorlatok mellett lehetőség nyílt az ország különböző vízműveinél fellépő rendellenességek kijavítására irányuló labor- vagy félüzemi kísérletek megvalósítására is. A feladat magával hozta az oktatók és a munkatársak megfelelő szakmai tudását, annak képzéseken belüli továbbfejlesztését.

Az oktatáshoz elengedhetetlennek tartotta a mérnöktanár-oklevél elnyerését, melyre 1971-ben a BME-n tett szert. 1974-ben a JATE-n doktori szigorlatot tett kémia­technológiából és hidrobiológiából. A kísérletek a kutatási munkát is igényelték, amelynek érdekében hét évig tudományos főmunkatársként a Vitukiban dolgozott. A főiskola Vízellátás-Csatornázás Tanszékén megalakult a Team csoport, melynek tagjai országon belüli vagy külföldi (kanadai, hollandiai) vízgazdálkodási cégeknél szakmai tudásukat továbbfejlesztették. Ezekből a képzésekből ő is kivette a részét, méghozzá ösztöndíjjal.

A Drezdai Műszaki Egyetemen hospitált. Magdeburgban műszaki egyetem vízgazdálkodási karán bővítette tudását. A szakmai továbbképzést szolgálták az itthon, valamint az Eszéki Egyetemen és Weimarban a vízműveknél rendezett szakmai napok.

Közben az elméleti és a gyakorlati oktatáshoz megírt hét főiskolai jegyzetet. 2007-ben több neves „vizes” kollégával írta és szerkesztette az Alkalmazott hidrobiológia szakkönyvet, melyet még használnak a felsőoktatásban. Szakmai tevékenységének tudható be körülbelül ötven megjelent cikk, valamint a huszonhét-harminc mérnöki szakértői munka.

– A munkáról beszélhetnék, de amit még most is érdeklődéssel végzek, az nekem nem a munkám, hanem a „hobbim”. Ennek örülök és büszke vagyok rá – árulja el. Az életerőt adta és adja számára. Megelégedéssel mondja, hogy a hallgatóit bevonta úgy a pályázatokon nyert munkáiba, mint a mérnöki tevékenységeikbe. A kutatási, gyakorlati szakértői munkáknál való részvételükből nekik is származott kellemes érzésük az OTDK-helyezések révén. Büszke a hallgatóira, az okleveles víz- és környezetmérnökökre, akiket nappali, levelező és szakmérnöki képzésen tanított. A végzett mérnökök közül többen másoddiplomával is rendelkeznek, az elmúlt években közgazdászok vagy jogászok is lettek. Az életútjukat, szakmai tevékenységüket szereti figyelemmel kísérni. Boldoggá teszi, amikor sikereikről szerényen beszámolnak különböző szakmai napokon, vagy évfolyam-találkozókon, vagy hallja egy-egy közelebbi volt hallgatótól.

– Igen büszke vagyok az elmúlt ötvenhat évben elért eredményeimre, a volt hallgatóimra. Hogy szakképzettek, nagy tudásúak, és minisztériumi osztályvezetők, vezérigazgatók, főmérnökök, műszaki igazgatók vagy polgármesterek lettek többen közülük – mondja. Hallgatói egy része jó szervezéssel, kiváló munkával tervezői vagy kivitelezői kft.-t hozott létre. Felelősségteljes munkakörökben szerényen, de kimagaslóan megállják helyeiket. Orbán Veronika az országunkban megtalálható „vizes” mérnökök nyolcvan százalékát tanította. Baján a „vizes” iskolában sok külföldi hallgató volt, közülük többen még jelenleg is tartják vele a kapcsolatot.

– Mire vagyok még büszke? Amikor több év után feltettem a kérdést, hogy mi az, amit bennem értékelnek, azt válaszolták: „Szigorú voltál nagyon, de ember maradtál” – idézi fel. A tanári pálya nagyon szép, de nem könnyű. Amikor kutatási álma véletlen műve folytán tanárságra váltott, elgondolkodott, miként lesz képes erre a hivatásra. A Garay gimnáziumban sok jó tanára volt, két példaképe: Jolánka néni (dr. Pataki Józsefné tanárnő) és Lázár Pál tanár úr. Köszöni nekik még most is, hogy sikerült átvennie tőlük a viselkedésformát, az emberséget és minden jót, amivel ők rendelkeztek.

Állami elismerés

Orbán Veronika azt mondta: a legkedvesebb emlékei között van szinte minden órája, a gyakorlatok, a szervező munkái és a hallgatóinak főiskolai sikerei, OTDK-s eredményeik. – Igaz, megemlíthetném: én is sok kitüntetést kaptam kutatási, nevelési, oktatói és közösségi tevékenységemért és a környezetgazdálkodás műszaki felsőoktatás bevezetéséért – jegyzi meg. Egyetemi, miniszteri (Művelődésügyi Minisztérium, Országos Vízügyi Hivatal), Mérnöki Kamarai, Magyar Víziközműi és szekszárdi önkormányzati elismerést egyaránt. Ebben az évben több mint öt évtizedes, kiemelkedő kutatói-oktatási pályafutása elismeréseként Magyar Érdemrend lovagkereszt állami kitüntetésben részesült a köztársasági elnöktől, ami úgyszólván megpecsételi az eddigi tevékenységét. – Egy-egy kitüntetés nem csak annak szól, aki azt átveszi, mert ebben a munkában benne voltak a hallgatóim, a munkatársaim, és köszönet jár a vezetőknek, akik megnyitották számomra az utat, ezzel segítséget nyújtottak a feladatok sikeres megoldásához – fűzi hozzá.