A kiállító helyológus a szakma elismert múzeumi vezetője lett

Negyven évvel ezelőtt százötven gimnazista kerekezte végig a Bonyhád és Lengyel közötti, negyvenhárom kilométeres távot. Különösebb sporttörténeti jelentősége ugyan nincs ennek a túrának, viszont abból a szempontból figyelmet érdemel, hogy a Tolna Megyei Népújság tudósítása megemlítette: az első raj Szőts Zoltán tanár vezetésével indult útjára.

– Máig jól emlékszem erre a napra – tekintett vissza négy évtizeddel ezelőtti önmagára. – Kölcsönkért női kerékpárral tekertem, melynek iszonyúan kemény volt a pedálja. Elfáradtam, mire a többiekkel együtt beérkeztem a lengyeli kastélyhoz. Visszafelé könnyebb volt, mert lejtett az út.

Az olvasó az említett cikkből mindenesetre azt megtudhatta, hogy Szőts Zoltán a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium tanáraként kezdte pedagógusi-tudományos pályafutását. Ráadásul még korábban, mint azt az 1980-as évszám sejtetni engedte. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem ötödéves, végzős történelem-földrajz szakos hallgatója már 1979 szeptemberében felkereste volt alma materét, munkába állás szándékával. Schwartz Tibor, az akkori igazgató közölte, hogy szükség van egy kollégiumi nevelőtanárra. Kapott egy-egy osztályt is, a diákoknak történelem, illetve földrajz tantárgyakat taníthatott. Máig jogos büszkeséggel említi, hogy történelemből Kolta László, a bonyhádi honismeret- és helytörténetírás legendás személyisége lett a témavezetője, és nála ért el ötös osztályzatot vizsgatanításával.

Idővel Szőts Zoltán sem panaszkodhatott arra, hogy pedagógusi magvetése ne szökkent volna szárba. Eltelt négy év, és a Népújság arról számolt be, hogy a Körösi Csoma Sándor földrajzi vetélkedő megyei döntőjében a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium Potápi Árpád, Égi Csaba, Stein Róbert összetételű csapata nyert. A győztes triót Szőts Zoltán készítette fel.

– Ilyen diákjaim voltak – jegyezte meg kellő szerénységgel, tekintettel arra, hogy Potápi Árpád János államtitkár, Égi Csaba jogász doktor és önkormányzati képviselő, a németül kifogástalanul beszélő Stein Róbert pedig televíziós főszerkesztő lett.

– Hadd említsem meg ugyanebből az évfolyamból Wessely Istvánt is, aki később a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán tanított, majd megbízatást kapott egy multinacionális cég vezetésére. Ez az a helyzet, amire azt szokták mondani, hogy a tanítványok felülmúlták mesterüket.

Szőts Zoltán gyümölcsöző kapcsolatokat alakított ki nemcsak a már említett Kolta Lászlóval, hanem a helytörténet más helyi kiválóságaival, így László Péterrel, Solymár Imrével és Steib Györggyel is. A megyei múzeumban Rosner Gyula és Gémes Balázs látta el jó tanácsokkal. Utóbbi javasolta az ifjú pedagógusnak, hogy hozzon létre a gimnáziumában egy honismereti szakkört. Emellett – diákjaival együtt – felújította az iskolamúzeumot.

A lelkesedést látva az intézmény fennállásának 175. évfordulója alkalmából Schwartz Tibor igazgató hat vitrin megvásárlására adott pénzt. Ezekbe kerültek a régi tárgyak, melyek vagy a padláson kallódtak, vagy öregdiákok adományaiból származtak.

– Így jött létre 1981-ben az a kis kiállítás, mely tekinthető a későbbi múzeum kezdeményének is – mondta Szőts Zoltán. – Három évvel később a megyei múzeum visszajuttatta Bonyhádnak a korábbi táj­múzeum alagsorban heverő anyagát. Ennek az anyagnak egy részét 1985-ben a Csöglei István alapította bonyhádi Tűzoltó Múzeumban helyzetük el. Ezután, tekintettel a nagy lendületre, már csak egy lépésre volt szükség ahhoz, hogy 1987 április elsején megnyissa kapuját a Völgységi Múzeum.

Ennek az intézménynek, mint városi kiállítóhelynek, lett vezetője Szőts Zoltán. Tisztségében öt év elteltével, az immár új rendszer jellegét magán viselő bonyhádi önkormányzat is megerősítette.

A múzeumot – 1992-től tájmúzeum – fennállásának tízéves évfordulóján jól ismerték nemcsak a megyében, de a Dél-Dunántúlon is.

A húszéves évfordulón az akkor már önálló létesítmény a bonyhádi német ház, a székelyház és a kakasdi faluház szakmai irányítását is magára vállalta. A három évvel ezelőtti, harmincéves jubileumon pedig egy megújult, korszerű, gyermekközpontú, interaktív Völgységi Múzeum várta a látogatókat. – Emlékszem, a kezdeti időkben a hivatalos megnevezést és a szerény körülményeket nyugtázva Gémes Balázs gyakorta nevezett kiállító helyológus kollégának – idézte fel a néhai néprajzkutató alakját. – Arra biztatott, hogy semmivel ne törődjek, legkevésbé a titulussal, viszont mindig első legyen a múzeum gyarapítása. Az egykori állapotokat a jelenlegivel összehasonlítva bízom benne, hogy kijelenthetem: megfogadtam a tanácsát.

Egy monografikus feldolgozás szerepel tervei között

Idén novemberben, harminchárom év múzeumvezetői tevékenység után Szőts Zoltán – aki egyébként földrajzból szerzett doktori címet – nyugállományba vonult. Ez az élet rendje, hiszen, mint megállapította, most lett nyugdíjérett az 1955 és 1960 között született korosztály. – Azt is észrevettem, hogy a reflexek már nem olyanok, mint amikor Lengyelig kerekeztem... Emellett én még a papír alapú mindennapokban nőttem fel. Ma már a digitalizált világot képviselő szakemberekre van szükség az adminisztratív feladatok ellátásához.

Azt sem tagadom, hogy az adminisztráció számomra igen nagy terhet jelentett. Jöjjenek a fiatalabbak, remélem, lesz, aki magas szinten folytatja az általam elkezdett munkát.

Ami engem illet, egy ideig még maradok elnökként a Völgységi Tájkutató Alapítványnál. Miután az agykerekek szerencsére olajozottan forognak, kollégáimmal együtt készülünk egy monografikus Bonyhád-feldolgozásra.