Ahol a lány a fiútól tökmagvirágot kap

Tökmagvirág. Mai szóhasználattal kitűzőnek nevezhetnénk, amit a legények viseltek, és a lányoknak ajándékoztak. Szakcsi specialitás, kizárólag ebben a faluban fennmaradt hagyomány. Nem egyszerű az elkészítése. Három-négy szem tökmagot vékony spiráldróttal vesznek körül, s úgy tekerik rá a színes – jobbára piros-fehér-zöld – selyemfonalat. A spirált is maguk állítják elő: rézdrótot csavarintanak egy vékony kötőtűre. Létezik tökmagszív is, szintén ajándékozási célra.

Még én is kaptam a férjemtől egy tökmagvirágot, amikor udvarolni kezdett nekem – meséli Hangyáné Horváth Katalin, a Szakcsi Hagyományőrző Egyesület elnöke. A szívet pedig anyák napjára, vagy lánykérésnél szokás adni.

Az egyesület tizenegy tagú. A szépen rendbe hozott tájházban működnek. Gyűjtik a tárgyi és írásos emlékeket, fontos tevékenységük a hímzés, a viseletvarrás. A helyi rendezvények szervezői, közreműködői, és a pincehelyi Pillefesztiválon is többször szerepeltek már. (A pille a környékre jellemző fejdísz.)

Az egykori kántortanító Könczöl Ferenc munkássága nyomán összegyűjtöttem hat-hét tipikusan szakcsi népdalt – mondja az egyesületi elnök. – A repertoáron más Tolna megyei dalok is szerepelnek, hogy ne mindig ugyanazzal a műsorral lépjünk fel. Kiváló fiatal zenészeink vannak, mindenütt szép sikert aratunk.

A fehér hímzés – fehér alapon fehér: terítőkön, ingeken, alsószoknyákon – a Kapos-Koppány menti falvak hagyománykincse. Szakcson is sokat tesznek a fennmaradásáért. A legaktívabb e téren Bangó Jánosné és Kovács Dezsőné. Mindketten a 2008-ban alapított egyesület tagjai. Törekvéseiket támogatja Récsei Gábor polgármester – aki szintén tag – és Bartha Zsolt plébános. A járvány miatt sajnos Szakcson is elmaradt a hagyományőrző programok jelentős része.

A hat rendezvényünkből csak kettőt tudtunk megtartani – tájékoztat Hangyáné –, az augusztusi kenyérsütést és a szeptemberi szüreti felvonulást. Elmaradt a téltemetés, a májusfa-kitáncolás, a Márton-napi lámpás, fáklyás felvonulás, és a karácsony előtti mézeskalácssütés is. Máskor ilyenkor nagy munkába vagyunk, a templom karácsonyfájára is szoktunk sütni díszeket, de most a faluban is megjelent és sokakat megbetegített a koronavírus, úgyhogy mellőzzük az összejöveteleket.

Falvanként más és más volt a pille

A Kapos-Koppány menti falvak jellegzetes néphagyománya – viselet terén – a fehér hímzés és a pille. Ez utóbbi a katolikus menyecskék kontyra helyezett fejdísze volt.

Népművészeti seregszemléken, fesztiválokon ma is látható. Azon a környéken, Baranya és Somogy megye egyes falvaiban is hordták. Tolna megyében: Miszla, Ozora, Szakály, Regöly, Koppányszántó, Magyarkeszi, Nagykónyi, Döbrököz, Értény, Kocsola, Gyulaj, Kurd, Pincehely, Szakcs és Nak tartozott e körbe. A pillék anyagukban, formájukban kissé eltértek egymástól, így a hozzáértő könnyedén felismerhette egy búcsúban vagy vásárban, hogy melyik menyecske melyik településről érkezett. A fejdíszt gyakran flitterrel, üveggyönggyel is díszítették.

Borítóképen: Kovács Dezsőné (balról) és Bangó Jánosné saját készítésű, hímzett blúzaikkal