Másoknak segít segíteni a szekszárdi karitász

A járványhelyzet miatt a 25. éves jubileumát ünneplő Szent Erzsébet Karitász nem rendezett nyilvános megemlékezést. – Hálát adunk Istennek az eddigiekért és kérjük áldását a továbbiakért – mondta Kovács Jánosné elnök.

Beszámolójából kiderült, huszonöt éve ugyanazt teszik nap, mint nap, a karitász-feladatok nem változtak az elmúlt negyed század alatt. – Bacsmai László volt szekszárdi plébános atya szavai jól összefoglalják önkéntes szolgálatunk lényegét: „Aki megszánja a szegényt, az Úrnak ad kölcsön.„ Az idézet a Példabeszédek könyvéből származik.

De nagyon kifejező a Katolikus Karitász jelmondata is, amelyet Boldog Kalkuttai Teréz anya így fogalmazott meg: „Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel. A világban nagyobb az éhség a szeretetre és elfogadásra, mint a kenyérre! Úgy érezzük, hogy mindaz amit teszünk, csupán egy csepp a tengerben. De a tenger is kisebb lenne egy csepp nélkül.”

– Mi lényegében másoknak segítünk segíteni – állítja a vezető. Kovács Jánosné emlékeztetett, az elesettek támogatása nem újkeletű dolog, már Pál apostol is karitász gyűjtést szervezettaz egyház-községekben a jeruzsálemi hívek számára, akik szükséget szenvedtek.

– Az anyagiakon túl még sok más módon is bekapcsolódhatunk a karitatív munkába. Keressük a kapcsolatot a környezetünkben levő karitász csoportokkal, ahol szívesen várják az önkéntes segítők jelentkezését. A beérkezett adományok rendezéséhez, csomagolásához, szállításához és kiosztásához sok segítő kézre van szükség.

Sokan találtak a magányra orvosságot az önkéntes munkában, hiszen egy új, nagy családot kaptak érte ajándékba. Az égben nem a szavaink, hanem a tetteink alapján ítéli majd meg az Isten az életünket. Az utolsó ítéletről szóló tanításban Jézus a szeretetszolgálatot, az irgalmasság tetteinek a meglétét tartja az örök életre szóló belépőnek – tette hozzá.

A Farkas Béla atya irányításával, 1995-ben alapított Karitász első elnöke dr. B Tóth Mihályné dr. Pasztarak Erzsébet volt, aki a maga szerénységével, de kellő határozottsággal vezette ezt a közösséget. Most Kovács Jánosné Évi vezeti a közösséget szeretettel és hozzáértéssel. Ha világi fejjel gondolkodnánk, akkor azt mondanánk, hogy a Karitász a plébánia szociális osztálya. Az utóbbi években nagyon sokan fordultak hozzájuk segítségért, és Kovács Jánosné szerint nagyon jó érzés azt hallani, hogy: menjen a karitászba ott majd segítenek.

A Karitász a jó szándékú emberek forintjaiból tudja segíteni a rászorulókat. A templomi Szent Antal persely hónapról hónapra biztosítja a szegények kenyerét. Minden évben Szent Erzsébet ünnepén, a szervezet tagjai szeretnék a saját kenyerüket, forintjainkat a rászorulókkal megosztani, és szeretnék, ha azok Isten szemében rózsává változnak, mint a szent csodálatos rózsái. Akik a karitászban dolgoznak, önkéntesek, és valóban számukra a fizetség a vatikáni valuta: Isten fizesse meg.

Most máshogy van

A szekszárdi csoport az elmúlt években karácsony előtt szeretetvendégséget tartott, amelyre ügyfeleik voltak hivatalosak. No, nem mindenki, de évről-évre vetésforgóban mindig másokat hívtak meg. Emellett tartós élelmiszereket tartalmazó csomagokat is osztottak. Idén is háromszáz pakkot kapnak a rászorulók, a közös étkezés azonban a járványhelyzetre tekintettel elmarad.

Kedden pedig ötven adag töltött káposztát osztottak szét azoknak, akiket meghívtak volna az idei szeretetvendégségre, valamint mézes puszedlit. Közben a Tolna Megyei Kormányhivatal munkatársai által felajánlott ajándékokat – játékokat, mesekönyveket, édességet – is eljuttatják. A hivatal dolgozói most már hosszú évek óta támogatják ilyen módon a nehéz helyzetben lévőket, amely Kovács Jánosné szerint megható és példaértékű.

Borítóképünkön: Az önkéntesek, közöttük Csík Attiláné osztotta kedden az ételt