Újjászülethet Jóska papa régi Moszkvicsa

– Mi ebben a szenzáció? – kérdezte mosolyogva Szabó László eddigi tulajdonos. – Egyszerűen kitoltuk a fészerből, és most már belátható időn belül újra életre fog kelni! Ezt még gyermekfejjel én is vezettem, amikor a szőlőföldre mentünk vele. Aztán sokkal később megvettem a nevelőapámtól, a Jóska papától, hogy majd valamit kezdünk vele. Már ezer éve elő akartuk venni, de az újraélesztésével kapcsolatban mindig közbejött valami, és halasztódott a dolog.

– De, hogy visszamenjünk az időben, a papa 1971-ben vásárolta. Praktikus jármű volt a papa számára, mert a hátsó, nem osztott üléstámlát előrehajtva nagy rakodóteret kapott, és ez jól szolgált a gyümölcsös rekeszek bepakolására. Azokat szállította vele a piacra. Hét évig használta és harmincnégyezer kilométert tettek meg vele. Ez mai szemmel nézve nem egy komoly futásteljesítmény, de bármilyen hihetetlen tűnik, annak számított. Igaz nem mondhatjuk rá, hogy tönkrement, de már jobb volt egy másik autó után nézni. Akkoriban jöttek a banánsárga Ladák és a mama beleszeretett az egyikbe. Az vette át a régi kocsi szerepét, amiért akkoriban nagyon keveset ígértek, azért került be a fészerbe, aztán szinte el is felejtődött.

Védett helyen pihent az öreg Moszkvics, és elég jó állapotban úszta meg az eltelt több mint negyven évet, amióta parkolásra kényszerült. A garázsként szolgáló fészerben mindenféle lomokból, dobozokból és praktikusan kukoricaszárból kapott takarót, de érdekes módon a rágcsálók mégsem költöztek bele. A csapadék és a napfény támadásait ugyan megúszta, de azért itt-ott meglátszik a rozsda a lemezeken. Megvan az eredeti forgalmi engedély, a jótállási papírjai és a később a cseréhez hozzá vásárolt küszöbök is.

– Ahhoz, hogy kiszedhessük a helyéről, a félépítményt le kellett bontani és a takaró holmiktól is meg kellett szabadítani – mesélte Szabó László.

A Moszkvics 426 C egy kombi, és igen mutatós darab volt a maga idejében. A „Fecskefarkas” Moszkvics karosszériájának vonalait a híres olasz autótervező Pininfari­na vetette papírra. Nagyon szép kék színe volt, amit egy alaposabb mosás után még ma is megcsodálhatunk. Az ülései piros műbőrből készültek, de mára már egy kissé viseltesnek mondhatók.

Az alaptípust 1967-től gyártották, és bár keresett volt, mégis kevés jelent meg belőle a hazai utakon, a kombi változat pedig kimondottan ritka volt. Ezért aztán mára már igazi szenzációt jelent egy bármilyen állapotú példány előkerülése. Ez a kocsi a sorozat elején kerülhetett ki a gyárból, mert a 689-es sorszámot kapta.

– Ilyen régi autók helyreállításával hobbiként foglalkozó ismerősöm felfedezte és megvette magának. Az ilyen munkához végtelen türelem, hozzáértés, megfelelő technikai háttér és rengeteg idő szükséges. A hasonló jellegű munka a teljes lebontással és az aprólékos karbantartással, a hiányok és a sérült alkatrészek pótlásával kezdődik. Ez nem egy szokványos felújítás, hanem szó szerinti restaurálás, aminek a során az alkotó igyekszik az eredeti állapot minél pontosabb helyreállítására. Igazi újjászületés lesz az öreg Moszkvics számára.

Szabó László a több mint ötven éves autó mellett. Fészerben lakott sokáig, a beltéren meglátszik az idő múlása

Fotó: Balogh Tamás/duol.hu