Egy zeneszerető faluvezető, aki nem megélhetési polgármester

Nem annyira vegyes lakosságú település Medina, mint azt a nevéből gondolnánk. A polgármester, Vén Attila azt mondja, hogy tíz százalék alatti a szerbek aránya. Gazdagon díszített, szép ikonosztázzal ellátott temploma van a kisebbségnek; ez a régi nevezetesség, az új pedig a közeli magaslatra telepített NATO-lokátorbázis. Arról is híres a falu, hogy lakosságarányosan itt él a legtöbb zenész. A polgármester is az, legtöbbször tamburán és nagybőgőn játszik.

– A nyolcvanas évek elején volt egy néptáncegyüttes Szekszárdon – emlékszik vissza –, ami a Bartina elődjének tekinthető. Azt kísértük, s indult a táncházmozgalom is, úgyhogy egyre nagyobb igény mutatkozott a népi hangszeresek iránt. Sokat köszönhetek Debreceni Istvánnak, akit mindenki Talpiként ismer, s akivel máig együtt muzsikálunk. Tőle tanultam bőgőzni. Amikor bevonult katonának, helyettesítettem a zenekarban. Így kezdődött a zenészi pályám, amit polgármesterként is nagy örömmel folytatok.

A Bartina Néptáncegyüttest kísérő Bartina zenekar a kilencvenes években már önállóan működött. A személyi összetétel olykor változott. Az óvodákban – körülbelül tízben, Szekszárd és Medina térségében – elindították a néptáncoktatást, s ők húzták a talpalávalót, akkor hárman: Szabó László, Szabó József és Vén Attila. Emellett hagyományőrző együttesek kísérő zenekaraként is működtek, Szekszárdon, Váralján, Alsónyéken és máshol.

Közben egy másik formáció is létrejött, mégpedig a Medinai Tamburazenekar, mely borversenyeken, falunapokon szokott közreműködést vállalni. Ennek öt tagja van: Barta Zalán, Szabó József, Szabó Dávid, Debreceni István és Vén Attila.

– A népzene mellett a múlt századi kávéházi zene és hangulat is kezd a múltba költözni – mondja a zeneszerető faluvezető –; az is védendő értékké vált. A tamburazenekar ennek felelevenítésén ügyködik. Tavaly kiadtunk egy CD-t, s már készítjük a másodikat. Az elfelejtett slágerek, sanzonok világába repítjük a hallgatóságot, a harminc-ötven-száz évvel ezelőtti időkbe. Ha meghívnak bennünket, megénekeltetjük a nyugdíjasklubokban, a kisebb-nagyobb rendezvényeken jelenlevőket.

Zenészként bejárta az országot és a határon túli magyarlakta területeket is Vén Attila. Az utazásai során szerzett ismereteket felhasználta a falufejlesztésben. Mit lát egy idegen, ha Medinára érkezik, milyen benyomásokkal távozik? Ezt végiggondolva nagy hangsúlyt fektet a faluszépítésre: parkosítás, fásítás, játszótérépítés, buszmeg­állók, közterületek, középületek rendbetétele. A szellemi táplálék sem hanyagolható el! Ha a járvány elmúlik, ismeretterjesztő és kulturális rendezvények is lesznek szép számmal, minden korosztálynak.

– Nem csökken a lakosságszám – hangsúlyozza a polgármester. – Most is van harminchárom óvodásunk, ami egy ekkora faluban igen jó adat. Kismama is van jó néhány, aminek szintén örülünk. Ugyanakkor tudomásul vesszük, hogy a nagycsoportból kikerülő gyerekeknek a jelentős részét nem a helyi iskolába íratják a szülők, hanem például Szekszárdra, ha ott dolgoznak. Minden, számunkra kedvezőtlen folyamatot nem tudunk megállítani, mindenki kedvére nem lehet tenni. Nem mindig hálás dolog polgármesternek lenni, én mégis jól érzem magam ebben a szerepben. Azt szoktam mondani, hogy vannak megélhetési polgármesterek, és vannak, akik szeretik csinálni ezt a munkát. Én szeretem.

Van a jó bor, és van a még jobb: a saját

Vén Attila 1966-ban született Szekszárdon. Palánkon érettségizett 1984-ben. Medinán él, 2010-től a település polgármestere. Házas, három gyermeke van. Zenei érdeklődése korán megmutatkozott. Eleinte hagyományőrző együttesek kísérőzenekarában játszott – húros hangszereken, főleg bőgőn – később saját repertoárral rendelkező együttesekkel lépett fel: a Bartina zenekarral és a Medinai Tamburazenekarral.

Gazdag programot kínálnak a régmúlt és a közelmúlt zenei anyagából, slágereiből. Legtöbbször – ha a járványhelyzet engedi – falunapokon lépnek fel, megénekeltetve a közönséget. Vén Attila kedvelt időtöltése a szőlészkedés és borászkodás is. Rendszeresen benevez borversenyekre, aranyérmes mintái is voltak már. Büszke az e téren elért sikereire, mint minden termelő. A szállóigévé vált medinai mondás így hangzik: „Van a jó bor, és van a még jobb: a saját!”.

Borítóképünk: Vén Attila medinai polgármesterként sem hagyja porosodni a hangszereit, rendszeresen fellép, két együttesben is muzsikál