Miért piros a húsvéti tojás?

A húsvét a keresztény kultúrkör kiemelkedő ünnepe. Gyökereit a történelem előtti időkben találjuk: a természet tavaszi éledésével az emberek a termékenységet, az újjászületést ünnepelték. Lelkiségben ezt szimbolizálja Jézus kereszthalála és harmadnapra történő feltámadása ugyanúgy, mint a szaporaságáról ismert nyuszi, az életet rejtő tojás vagy a tisztító víz.

Hagyományosan a nagyhét alatt készültek a hímesek, leginkább a nagypéntek volt a tojásírás napja. A tojásírás nem egyszerű, ahhoz, hogy biztosabb kézzel végezzük, némi gyakorlatra van szükség. Egykét tojás megírása után nem szabad feladni, minden újabb próbálkozás örömteli tapasztalatot hoz – olvasható a Neprajz.hu-n.

A Kárpát-medencében, tőlünk észak, dél és kelet felé található meg hagyományosan a viasszal megírt, majd megfestett, speciális tojásdíszítő eljárás, míg Nyugat-Európában az egy színnel megfestett tojás a jellemző. Írottnak mondjuk, nem rajzoltnak, mert a viasszal felvitt motívumok valamikor üzeneteket jelentettek: jó egészséget, szerelmi vallomást, elutasítást, védő, oltalmazó kívánságokat.

Mára a jelentések elhomályosultak, de azokon a vidékeken, ahol ez élő és nem újjáélesztett hagyományként a gyakorlatban megmaradt (Erdély, Moldva, Felvidék) a tojásíró asszonyok minden mintának ma is tudják a nevét, és jó néhány díszítmény szimbolikus jelentését is. A magunk készítette húsvéti locsolóajándék vagy csupán dekorációként használt tojás kicsit visszarepít az időben, elmélyít, lelassít, közösségi vagy családi élményt hordoz, az ünnepre való lelki felkészülést segíti elő.

Napjainkban a húsvétot a falusi közösségekben és városi terekben egyaránt a kulturális elemek változatossága jellemzi. A keresztény egyházi hagyományokra paraszti és polgári szokások rakódtak, az ezredforduló fogyasztói magatartása pedig egészen új elemekkel bővítette az ünnep tárgyi világát, szokásait. Barka, tűz- és pászkaszentelés, kalács, sonka, hímes tojás, locsolkodás – mindez a nép húsvéti szokásaihoz tartozik. Egy ünnep attól válik különlegessé, hogy az azt megelőző időszak készülődéssel, ráhangolódással telik.

A közös tevékenység remek alkalmat nyújt a beszélgetésekre is, másrészt lefoglalja a gyerekeket, és az alkotás örömével az egész család közelebb kerülhet ehhez a sokszínű ünnephez, annak talán kevéssé ismert, ma is élő hagyományaihoz. Ebben kíván segítséget nyújtani és eligazodást adni a Néprajzi Múzeum, melynek összeállítása, filmjei, gyűjteményei mind kiváló ismeretterjesztést és szórakozást jelentenek a húsvéti készülődésben.

Azok az alkotókedvű gyerekek és felnőttek, akik szeretnének megismerkedni a hagyományos írott tojás készítésének technikájával, ősi magyar motívumaival, a Néprajzi Múzeum online összeállításában (www.neprajz.hu/muzped) minden hasznos információt megtalálnak.

Az élet, az egészség színe

A leggyakoribb szín a tojásdíszítésben a piros: az élet, az egészség színe. Moldvában úgy tartják, hogy Jézus kiömlött vére színezte pirosra a tojásokat. Régen növényekből készítették a festőlevet, a piros és fekete színt az úgynevezett festőfából főzték, a sárgát az almafa hajtásából, de leggyakrabban a ma is kedvelt hagymahéjat használják a festéshez – írják a Néprajzi Múzeum honlapján.

Borítóképünk: A közös tojásfestés az ünnepekre való lelki felkészülést is segíti