Visszafogott volt az ünnep, a járvány rányomta a bélyegét

Elmúlt az ünnep, az idei immár a második volt az életünkben, amit a koronavírus-járvány határozott meg. A legtöbb családban megfogadták a szakemberek intelmét, hogy szűk körben ünnepeljenek.

– Szomorú szívvel nézegettem a három évvel ezelőtti fényképeket, amin a család együtt ült a szépen megterített asztalnál. Huszonnégyen voltunk együtt, alig fértünk rá a fényképre – mondta kicsit nosztalgiázva a szekszárdi Pintér Ildikó, aki a családi találkozó óta édesanya lett. Egy másfél éves kislány boldog anyukája.

– A nagyszüleimnek gyönyörű kertje van, virágokkal, szőlőlugassal, fenyőfákkal. Itt kerestük minden évben a gyerekekkel együtt a kis csomagokat. Minden találatot hatalmas kacagás kísért. Nálunk a húsvét legalább akkora ünnep mint a karácsony, együtt a nagy család, unokatestvérekkel, keresztszülőkkel közösen. Volt, aki az ország másik feléből érkezett Szekszárdra. Az asztalt körbeültük, megkóstoltuk nagypapa saját érlelésű sonkáját, nagymama métereskalácsát. A vázában pedig a tulipánok mellett ott volt mindig a szentelt barka is.

– Idén csak telefonon tudtunk egymással beszélni, a mi kis családunk, férjem, én és a két gyerek külön ünnepelt. A nagyobbik lányom kérdezte is, miért nem megyünk a mamáékhoz? Négyéves, nehéz megmagyarázni neki a helyzetet. A legjobban az fáj, hogy a kisebbik unokájukat alig láthatták a szüleim. Egy hete kapták meg az első oltást, nem mertünk kockáztatni azzal, hogy találkozunk.

Kissné Németh Piroska Bonyhádon él a családjával, náluk volt az ünnepi ebéd, melyre a nagyszülőket is meghívták, mint mondták, mindenki be van oltva. A férj szülei már négy hete, az ő szülei pedig két hete kapták meg az oltást. Férjével együtt egészségügyben dolgoznak, így ők már régóta védettek a vakcinának köszönhetően. Nagy volt az öröm náluk, hiszen a karácsonyt külön ünnepelték. „Az unokákat szinte ki sem lehetett venni a nagyik öléből. Olyan régen vártak már erre. Igazi örömünnep volt a húsvét nálunk, jó volt újra együtt lenni” – mondta Piroska.

– Nálunk végtelen szomorúan telt a húsvét – mondta a Tamásiban élő Héder Péterné. – A járvány első hullámának végén temettük el az édesapámat, megfertőzte a vírus, csak 54 éves volt. Az anyukám egyedül maradt a nagy családi házban. Most rá is kell vigyáznunk, ő még nem kapta meg az oltást, így nem töltöttük együtt az ünnepeket. Telefonon beszéltem vele naponta többször is, de éreztem a hangján, hogy sokat sírdogált.

– A gyerekek miatt festettünk tojásokat, volt ajándék is, sőt a férjem is meglocsolt, még versikét is mondott, de a szívem tele van szomorúsággal. Az ismerőseim, munkatársaim közül sokan megbetegedtek és meg is haltak. Nagyon várom már, hogy vége legyen ennek a rém­álomnak.

– Az édesapám egyedül van otthon, karanténban, az anyukám pedig a kórház intenzív osztályán már tizedik napja, mindketten közvetlenül a védőoltás beadása után kaphatták el a vírust. Talán nem voltak elég körültekintőek, boltba jártak, gyógyszertárba, néha sétálgattak, nem tudom, mi volt az oka – mondta szomorúan Csókai Vilmosné Erika, aki Bátaszéken lakik a családjával.

– Ilyen nehéz ünnepünk még sosem volt. Próbálunk kapcsolatot tartani a kórházzal, anyukám állapota miatt. Édesapám már jobban van, de teljesen el van szigetelve. Bevásároltunk neki, de csak az ajtóig mehettünk. Aggódással telt az ünnep. Igyekeztünk a férjemmel, hogy a gyerekek ebből keveset vegyenek észre, hiszen annyira várták a nyuszit, de nem sok kedvem volt ünnepelni.

– A lányom Londonban dolgozik, az unokám Bécs mellett. Ők a vírus miatt már lassan nyolc hónapja nem voltak itthon, én egyedül élek, nyugdíjas vagyok – mondta Sánta Istvánné, Erzsike néni. – A szomszédokkal jóban vagyok, emeletes házban lakom Szekszárdon, így nem érzem magamat annyira magányosnak. Megtanultam Skype-on beszélgetni a lányommal, unokámmal. Hívnak is minden nap.

– Húsvétkor meg elővettem a régi fényképeket és azokat nézegettem. Nem mondom, hogy boldog volt az ünnepem, de nem is szomorkodtam, hiszen ha vége lesz a járványnak hazajönnek egy időre a gyerekeim. Én már beoltattam magamat, nagyon bízom az emberek józan eszében, és abban, hogy egyre több lesz majd az oltástól védett ember.

Ünnep előtt nagy volt a forgalom az üzletekben

Közvetlenül az ünnepek előtt nagy volt a forgalom az üzletekben, főleg a bevásárlóközpontokban. Csütörtökön, majd szombaton egymást taposták az emberek, hiába való volt a szakemberek figyelmeztetése, a megfelelő távolságról, illetve arról, hogy ne családi programként tekintsenek a vásárlásra.

Sokan azt hiszik önmagában a maszk megvédi őket a fertőzéstől. Csak remélni lehet, hogy a héten megjelenő friss fertőzöttek száma nem dönt ismét csúcsot. Az ember szomorúan látja, hiába a sok figyelmeztetés, a sok betegszám, sőt a kórházak túlterheltsége sem elég ahhoz, hogy az emberek jobban vigyázzanak magukra és másokra.

Akit már beoltottak azoknak is ugyanúgy kell vigyáznia magára, mint aki még előtte van. Hiszen az első oltás után még több hét telik el, mire védetté válik a már beoltott személy, a második oltás után is kell legalább egy hét. Aki ezt elmulasztja ugyanúgy kórházba kerülhet mint az, akit még nem oltottak be.

Borítóképünk: Jánossy Dominik húsvéti tojást kapott a locsolásért húgától, Larától és édesanyjától, Takács Veronikától