A szürke nénékre emlékeztek az ápolók napján

Az Ápolók Nemzetközi Napja alkalmából, a sokéves hagyomány jegyében csütörtök délután Szekszárdon, az alsóvárosi temetőben kis ünnepségen emlékeztek meg az irgalmas rendi nővérek, vagy, ahogy ruhájuk miatt nevezték őket, a szürke nénék áldozatos munkájáról.

Az ünnepre sokak adományaiból felújított sírnál Vígh Ferencné, Székely Rózsika mondott verset, majd Villányi Ildikó, a Tolna Megyei Balassa János Kórház rendelőintézetének vezető asszisztense idézte fel a hajdani ápolónők emlékét.

A Paulai Szent Vincéről, az irgalmas nővérek rendjének megalapítójáról elnevezett grazi anyaházból 1858-ban Szekszárdra jött apácák és utódaik majd egy évszázadon át ápolták, gondozták a betegeket. Itt voltak, dolgoztak a spanyolnátha kirobbanásának idején, majd a második világháború éveiben. Jellemzőjük a szeretet, türelem, fáradhatatlanság, állhatatosság és kitartás volt, s bár az ötvenes években feloszlatták az apácarendet, sokan maradtak, s tanították a fiatal ápolókat. A szürke nénék egyike volt Verboszki Mária, Györgyike nővér, aki száz évet élt, 2010-ben hunyt el Szekszárdon.

Az ünnepen Petkó Tamás római katolikus plébános, kezdve megemlékezését, elmondta, sok keresés után talált csak egy imát a nővérekért. Ám ez néhány sorban összefoglalta azt az önzetlen odaadást, lelkiismeretes szolgálatot, csendes segítőkészséget, amely a nővérek munkáját jellemzi. Ezt a munkát, folytatta, nem lehet szeretet nélkül végezni.

A megemlékezés végén Petkó Tamás plébános megáldotta a Szekszárdon szolgált irgalmas rendi nővérek felújított sírját, s az ünnepen résztvevők lerakták a tiszteletet kifejező virágaikat.