Böjte Csaba: nagy kaland a Jóisten mellett élni

Csaba atya bő harminc éve, a Ceaușescu-rendszer bukásakor Déván elfoglalt, visszavett egy omladozó kolostort, és otthont teremtett benne néhány tucat, magára maradt, árva gyereknek, iskolát csinált nekik.

– A régi rendszer bukása óta jó pár esztendő eltelt, s a néhány gyerek után sokan követték Csaba testvért. Hogyan teltek ezek az évek?

– Nagyon izgalmasan, érdekesen – válaszolta Böjte Csaba. – A Jóisten mellett nagy kaland élni, mert mindig valami új dolgot, szép dolgot, meglepetést ad az embernek. Azóta közel hatezer gyereket fogadtunk be, nyolcvanhárom helységben végzünk gyerekvédelmet. Nagy részük, majdnem ötezer gyerek már kirepült, ha ők a gyerekeim, akkor van már vagy ezer unokám. Nagy család ez a mienk.

– Most eljött Zombára, ami elég messze van Dévától. Ezt miért gondolta fontosak?

– Mert az ezüstmisés papnak hat testvére volt, egyikük, Mihály szintén pap, másikuk, Bonaventura, Bákón él, ahol tizenkét csángó gyereket nevelünk, s ő az ottani gyermekvédelmi otthonunk vezetője. Bálint atya hívott, jöjjek el, azért is, mert erre sok bukovinai székely él. Úgy gondoltam, eljövök.

– De holnap visszamegy Dévára, folytatni, amit évtizedekkel ezelőtt kezdett, életre nevelni a magukra hagyott, nehéz sorban élő gyerekeket...

– Teszem, mert azt látom, Isten jó anyagból teremti az embert, hogy ezek a gyerekek nem selejtek, hanem nagyszerű érték rejlik bennük. S ha felnőnek? Már vannak többen, akiknek három, négy, öt gyereke született. Próbáljuk nekik is a kezüket fogni, mint a szülő a kirepült gyereknek. Azt mondom, Szent József sem ment nyugdíjba, hanem míg élt, segítette, szolgálta Jézusát, és mint egy édesapa, a nevelőapa is fel kell vállaljon nagyszülői funkciókat a gyerekeinél.

– Ez szép, de nehéz feladat...

– Én nagyon szeretem, mert gyönyörű dolog látni, hogy – mint egy elültetett virág – kinyílik, kibomlik, úgy lesz a kicsinyke gyermekből szép, okos felnőtt. Most is elhoztam két kislányt – igazából már nagylányok. Emlékszem, mikor befogadtam őket, hárman voltak testvérek, egyiküket felültettem a nyakamba, a két kisebbet meg a karjaimban vittem az autóig. Egyikük most tizenhét éves és ő mondott Bálint atyának egy verset az ezüstmisén.

– Amikor Déván ’89 decemberében néhány csellengő gyereknek otthont teremtett, gondolta, hogy ezreknek ad majd így jövőt?

– Azt éreztem, hogy Istennek a kezét érdemes megfogni. Mert ez, mint mondtam, egy nagy kaland, és a Jóistennek mindig vannak ötletei, és az embert lépésről lépésre olyan utakra vezeti, hogy a csodák földjén haladhat. Ezért én minden fiatalt nagy szeretettel biztatok, hogy – ha nem is lesz pap – merje megfogni ezt a kezet, merje élete kulcsát odaadni a mennyei atyának, mert ha az ember zöld utat ad az Isteni gondviselésnek, az elkezd működni az életünkben.

Borítóképünkön: Böjte Csaba mondott szentbeszédet a zombai templomban. Eljött, mert Bálint atya hívta az ezüstmiséjére