Régi tanítóiknak állítottak emléket Tengelicen

Az alábbiakban egyik olvasónk a közelmúltban írt levelét tesszük közzé: „Tengelic-Júliamajor életében június 26-án, szombat délelőtt egy nagyon szép és nevezetes eseményre került sor. Mint a hajdani osztatlan iskola egykori diákjai úgy gondoltuk, hogy az igen kiváló és szeretett Glück tanítóházaspár méltó rá, hogy egy szép emléktáblát helyezzünk el a volt iskolánk falára.

A hajdani tanítványok közül, aki tudott, mindenki eljött, mert nagyon a szívünkbe zártuk őket. Nagyon sokat köszönhetünk nekik, színvonalas oktatásuknak tulajdonítható, hogy igényes emberekké váltunk, bárhova is sodort bennünket az élet. Glück tanító bácsi öt idegen nyelvet beszélő, nagyon művelt és színes egyéniség volt. A gyerekek érdeklődését, kíváncsiságát fel tudta ébreszteni minden közismereti tantárgy iránt.

Hihetetlenül sok és hosszú verset is kívülről meg kellett tanulnunk. Így mélyen belevésődött az agyunkba, hogy nem elég csak nagyjából tudni a tananyagot, mert minden szónak, sőt egy betűnek is jelentősége van. Életre szólóan megtanultunk tanulni. Egy definíciót, vagy felnőttként akár egy bonyolult jogszabályt is helyesen értelmezni.

A kevés gyermek miatt az alsó tagozatosok és a felső tagozatosok mind a négy osztályának – külön-külön tanteremben – minden tanóráját egyidejűleg kellett megtartaniuk. Nem lehetett könnyű egy tanórában például az ötödikeseknek magyart, a hatodikosoknak földrajzot, a hetedikeseknek kémiát, a nyolcadikosoknak matematikát tanítani.

A tanító bácsi vitt el bennünket – az egyszerű parasztgyermekeket – olyan helyekre világot látni, ahol még korábban sohasem jártunk, kéthetes nyári úttörőtáborba a Balatonra, néhány napra Budapestre, hogy a fővárosunk nevezetességeit is megismerhessük, sőt egyhetes kerékpártúrára a Mecsekbe.

A Glück házaspár tanításának hatékonyságát igazolja az is, hogy a kicsiny iskolánkból középiskolába kerülő diákok a fenti nehéz körülmények ellenére kiválóan leérettségiztek és a különböző egyetemeken – évismétlések nélkül is – diplomát tudtak szerezni. Glück tanító bácsi igazi néptanító volt, nagy tekintélyre tett szert, az emberek hallgattak a szavára.

A tengelici polgármester úr, Gáncs István készségesen mellénk állt, hogy az emléktáblát ünnepélyes körülmények között elhelyezhessük a volt iskolánk falán. Lábár Tamás atya az alkalomhoz illő szép szavakkal megszentelte, megáldotta az emléktáblát. Nagyon szép és ünnepélyes volt az emléktábla felavatása.

Mi, hajdani tanítványok felejthetetlen és csodálatosan gyönyörű élményben részesültünk. Lejegyezte: Mercz Mihály hajdani tanítvány”.

Borítóképünk illusztráció.