A megmaradt borkészletekből tiszta szesz készült, ipari célra

– Felvonulnak az idén a borrendek Szekszárdon? Lesz szüreti fesztivál?

– Tavaly sem volt, és az idén sem lesz a járvány miatt – mondja Módos Ernő, az Alisca Borrend nagymestere. – Kulturális programokra hívják ugyan a közönséget, de az a látványos borünnep, ami az egész egyediségét adja, nem lesz megtartva. Utoljára 2019 szeptemberében öltöttük magunkra a borrendi ruhákat. Akkor, a több mint negyven magyarországi borrend közül 22 jött el Szekszárdra.

– A rendezvények elmaradása nemcsak a látványosság hiánya miatt, de anyagi szempontból is nagy veszteség a borászoknak.

– Persze, ha nincsenek bornapok, borversenyek, falunapok, fesztiválok, akkor nincs fogyasztás. A bezáró kocsmák közül sok ki se tud nyitni a járványügyi könnyítések után, mert felélte a tartalékait. Az én cégem 350 ilyen vendéglátóhellyel áll kapcsolatban, és most látjuk, hogy körülbelül ötven végleg lehúzta a rolót. A leépülés gyorsan megy, a felépítés, a piacszerzés viszont lassú, keserves folyamat. Ilyesmi játszódott le akkor is, amikor a rendszerváltás után a keleti piacról „kiszorítottuk magunkat”. Azt mondtuk, hogy tavaris nyet! Nem szállítunk az oroszoknak bort ezért meg azért, és hipp-hopp bemasíroztak a hatalmas piacra az olaszok, a franciák és a spanyolok. Most már próbálkozunk visszakerülni, de erős a verseny, mert ott is megjelent a minőség, nagy a választék. Európában eleve borfelesleg van. A világ bortermelésének hatvan százalékát adták hosszú időn keresztül ezek az országok. De most már csökken ez, pillanatnyilag 52 százalék körüli, mert sorra létesítik az importálók is a saját szőlőültetvényeket.

– Kik vannak feljövőben?

– Dél-Afrika, Dél-Amerika: Chile, Peru. És Brazília, ahol kétévente háromszor tudnak szüretelni. Ne feledkezzünk meg Kínáról sem, ahol 6–8 év leforgása alatt megszázszorozták a szőlőterület nagyságát. Korábban szinte csak import bor létezett náluk, ma Kína a világ hetedik legnagyobb termelője. Nekünk régi, jó piacunk Németország, Lengyelország és Csehország, ám azáltal, hogy EU-tagokká váltunk, mindenütt bővült a választék a konkurens bortermelő országok kínálatával. Úgyhogy nincs tuti biztos forgalmazás, mint a KGST-időkben.

– Hogy néz ki az idei termés? Mikor indul a szüret?

– A mi borvidékünkre nem jellemzők a korai, fehér szőlők. Azok szüretelése, ha marad ez a meleg idő, akár két hét múlva el is kezdődhet. Nálunk az oportó a legkorábbi, amiből Bátaszéken van harminc–negyven hektár, de Szekszárdon a legtöbben kékfrankossal foglalkoznak, ami általában szeptember közepére-végére érik be. Szereti a szőlő a meleget, ám a hosszan tartó kánikula nem használ neki. Védekezik ellene, bezárulnak a légzőnyílásai, és akkor nincs asszimiláció, nincs cukorképződés, nincs párologtatás; a nedvesség megőrzésére törekszik. Leépülnek a savak, romlik a minőség. Ha jön még eső és némi lehűlés, akkor a mi fajtaszerkezetünknél erős közepes termésre számíthatunk. A mennyiséget és a minőséget illetően egyaránt.

– A mennyiséget lesz hova tenni? Mert tavaly nagy készlet maradt a termelők nyakán.

– Furcsa, de most örülünk, hogy nem lesz kimagasló termés. Jellemző ez az egész kontinensre, a franciáknál a szokásos hatvanmillió hektó helyett az idén negyvenötmilliót prognosztizálnak. Visszatekintve, a rendezvényhiány, a vendéglátóhelyek bezárása alaposan odavágott a borpiacnak. Ma is még sokan óvatoskodnak, nem mennek társaságba, messze nem a régi a fogyasztás. Külföldi turisták nem jönnek, ami szintén komoly bevételkiesés. A nagy készletekkel rendelkezők igénybe vették az állam által felajánlott lepárlási támogatást. Tiszta szeszt készíttettek a fölöslegükből, ipari, gyógyászati célra. Ahogy mondani szokás ez az éhenhaláshoz sok volt, a megélhetéshez kevés: támogatással együtt száz–százhúsz forintra jött ki egy liter bor, ami az önköltséget épphogy elérő ár. De legalább ürültek a tartályok, frissíthetővé vált a kínálati skála. A kistermelők ezzel nem élhettek, ha lepároltatták volna az ötven hektó borukat, aminek egy része náluk prémium kategóriás, tönkre is mentek volna. Nálam a tárolókapacitás tizenegyezer hektó, és szerencsére már van hely az újbornak.

Az Alisca Borrend nagymestere

Módos Ernő 1948-ban született Szekszárdon. Borász diplomát 1974-ben, élelmiszeripari szervező másoddiplomát 1981-ben szerzett. Házas, két gyermeke és öt unokája van. Dolgozni a Villányi Állami Gazdaságnál kezdett, mint borászati üzemvezető. Aztán, 1982–2000-ig a szekszárdi Borászati Közös Vállalat (később Aliscavin Rt.) igazgatójaként tevékenykedett. Ezt követően alapította saját, borkészítéssel, palackozással és kereskedelemmel foglalkozó vállalkozását. Ismert közszereplő. A Magyar borok könyve szerzője, a Szekszárdi borok könyve társszerzője, tagja a Rotary Clubnak és a Magyar Bor Akadémiának. Alapító nagymestere 1988-tól az Alisca Borrendnek, egy ideig a Magyar Borrendek Országos Szövetségének elnöke is volt.

Borítókép: Az ország minden részéről, illetve külföldről érkezett borrendek képviselői egy régebbi rendezvényen