Interjú

2021.10.07. 11:30

A természetbe születéstől két blogon át a pörbölyi titánig

Jó nevű fizikatanár Elblinger Ferenc. Szekszárdon él és dolgozik. Munkája mellett járja és fotózza a környéket; helytörténettel is foglalkozik. Két blogot működtet, egy természetjárósat és egy múltidézőt. Külön gondot fordít a nagy fák felfedezésére, dokumentálására.

Wessely Gábor

– Mértékadó vélemények szerint Tolna megye legjobb fizikatanára Elblinger Ferenc. Főiskolákon is volt óraadó. Pályája elején a Rózsa Ferenc- (ma I. Béla) középiskolában dolgozott, ahol egy igazgatóhelyettesi pozíciót is otthagyott, amikor 2006-ban átigazolt a Garay gimnáziumba. Nem tekinthető ez visszalépésnek?

– A tanári tevékenység sokkal közelebb áll hozzám, mint az igazgatási, szervezési munka – mondja Elblinger Ferenc. – Az jelent igazi sikerélményt.

– Sok tanítványa remekelt?

– Volt, aki bekerült a diákolimpiai csapatba, volt, aki Oxfordban doktorált, többen értek el szép eredményeket tanulmányi versenyeken.

– Mennyire fontos a jó diáknak a jó tanár?

– Erről megoszlanak a vélemények. Átütő tehetségek ritkán akadnak. A Nobel-díjas amerikai fizikus, Richard Feyn­man azt mondta, hogy az igazi tehetség a rossz tanár ellenére is érvényesülni tud. Általában azonban kijelenthető, hogy a megbízható tudással rendelkező mérnökök, jó iskolákból, jó tanárok keze alól kerülnek ki. A kimagasló képességű fiatal érdeklődő, ötletgazdag, önjáró. A többieket noszogatni kell

– Ön, annak idején önjáró volt?

– Abszolút nem, de a tanáraim ösztönöztek a bonyhádi gimiben. A matekot Katz Sándor, a fizikát dr. Jurisits József tanította; nagyszerű egyéniségek voltak.

– És a természetszeretet honnan jött? Mert azzal is foglalkozik, rendkívüli fákkal, sőt, épített környezettel, szakrális emlékekkel, helytörténettel… Hogyan van minderre ideje?

– Kevés az alvásigényem. Napi öt-hat óra. A természetbe beleszülettem Mecseknádasdon. Ott éltünk, benne. Ám, hogy felfedezzük a fontosságát, ahhoz kell az, hogy időlegesen eltávolodjunk tőle. A városi ember vágyakozik a természetbe. Mindenfelé bóklászni, bringázni, s közben kőkereszteket, öreg épületeket, kastélyparkokat, temetőket fotózni már 14-15 évesen kezdtem. Később tudatosult bennem, hogy a képek jó része az eltűnő svábság emlékét örökítette meg. Máig foglalkozom ezekkel a dolgokkal. Van két blogom, az egyik témája a természetjárás (Szekszárd, Gemenc), a másiké a műemlékek, a helytörténet. Ez utóbbiba kerülnek a 125 éves Garay-gimnáziummal kapcsolatos bejegyzések és fényképek is.

Régi fizikai eszközökkel és a Világ Mozgó Filmszínház ívlámpájával
A szerző fotója

– Vannak még felfedeznivalók térben és időben?

– Az idő megismerhetetlen mennyiségű információt rejt. De a tér, a környék is mindig kínál valami újat. Nagy lelki feltöltődést jelent a barangolás a Szekszárdi-dombságban, kocsival, biciklivel, gyalog. Gyakran a feleségem is velem jön, remek kilátópontokra bukkanunk, öreg fákra, hangulatos helyekre. Van egy országos társaság Pósfai György szegedi professzor vezetésével; gyűjtjük a nagy fákat mindenfelé, és ezeket meg is lehet nézni a dendromania.hu weboldalon.

– Mi Tolnában milyen fákkal büszkélkedhetünk?

– A Gemenc nagyon erős, százas nagyságrendben vannak kiemelkedő méretű fái. Főleg nyár és fűz. A szekszárdi, Keselyűsi úti feketenyárfasor is igen jelentős, az egyik tagja közel tízméteres kerületű. Nagyon oda kéne rá figyelni, mert egyszer majdnem kivágták az útkarbantartók! Igazán levédethetné a Duna-Dráva Nemzeti Park! S ne felejtsük el, hogy az ország legnagyobb fája is itt van, a pörbölyi titán, egy 12 méter kerületű nyárfa!

– Hiányzik még valami az életéből?

– Nem fér bele más. Valamit félre kell tenni ahhoz, hogy új dologgal foglalkozhassak. Egy időben beszippantott az amatőr csillagászat, sokat pásztáztam az eget, és néhány tankönyvben én írtam a csillagászatos fejezetet. Aztán háttérbe szorult ez a dolog, jött más, ami jobban érdekelt. Most a tanítás és a blogozás van előtérben, de nyitott vagyok sok minden iránt, hozhat még a jövő érdekes fordulatokat!

Tizenkét fizikatankönyv társszerzője

Pécsen született Elblinger Ferenc 1963-ban. Nyolcéves koráig Mecseknádasdon élt, aztán Bonyhádra költözött a családjával. Ott érettségizett 1981-ben, aztán, 1986-ban Pécsen kapta meg a matematika-fizika szakos tanári oklevelét. Később, 1993-ban fizikatanári diplomát szerzett az ELTE-n.

Először Decsen tanított, majd a kötelező katonai szolgálatot követően Szekszárdon kezdett dolgozni az akkori Rózsa Ferenc-középiskolában, 1989-ben. Házasságot is abban az évben kötött, és a megyeszékhelyre költözött. Felesége is pedagógus, két gyermekük van. A Garay-gimnáziumba 2006-ban került, s máig ott tanít. Természetjáró, helytörténet-kutató. Két blogot működtet, megjelent egy kötete a Gemenc nagy fáiról és tizenkét fizikatankönyv társszerzője. Más kiadványok készítésének is közreműködője fotókkal, szövegbetétekkel. Munkásságát I. Béla-plakett-tel (2000) és Podmaniczky-díjjal (2017) ismerték el.

Borítóképünk: Elblinger Ferenc a gimnázium régi fizikai eszközei között, a szekszárdi Horthy Miklós Közkórház egykori röntgencsövével

Ezek is érdekelhetik