Sajnos együtt kell élni egyre több embernek a rákbetegséggel

Nemrég mutattuk be egy fiatal négygyermekes édesanya, Bogáncsné Nagy Anita történetét, akinél két éve állapítottak meg melldaganatot. Anita akkor nem vállalta a kemoterápiát, mert egy orvos akkor ezt tanácsolta neki. A betegsége sajnos kiújult, és immár csont-, máj- és veseérintettséget is megállapítottak nála. A történet olvasóinkat is megindította, nagyon sokat írták le a saját történetüket.

Mauthner Ilona

Forrás: Shutterstock

Magyarországon évente több mint hetvenezer új daganatos beteget diagnosztizálnak, a statisztikai hivatal adatai szerint 2018-ban 33.250-en meg is haltak ebben a betegségben. Majdnem a kétszeresére nőhet a rákos esetek száma a világon húsz év alatt az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) nemzetközi rákkutatási szervezete friss jelentése alapján. Ez a szervezet ötévente készíti el világjelentését. 2018-ban a világon 18,1 millió embernél állapítottak meg rákot, közülük 9,6 millióan haltak meg. Várhatóan mintegy 29–37 millió embernél alakul ki rosszindulatú daganat 2040-ben.

A számok azt jelentik, együtt kell élnünk ezzel a betegséggel és abban bízhatunk, hogy az orvostudomány egyre fejlettebb lesz és egyre inkább gyógyítani tudja a bajt.

Bogáncsné Nagy Anita vállalta, hogy a történetét megismerjék olvasóink, éppen azért, hogy tanulni tudjanak belőle. A cikk megjelenése után sok levelet kapott ismeretlenektől is. Ezekből válogattunk össze néhányat.

– Én lassan öt éve kaptam kemoterápiát, utána jött a műtét, majd a sugárkezelés, és azóta jól vagyok. Egy évet voltam betegállományban, majd visszamentem dolgozni. Tavaly limfodémiás (nyiroködémás) lett a kezem, azóta nem eszem húst. Félévente járok vissza kontrollra. A pozitív hozzáállás segít, minden egyes kemóra úgy mentem, hogy attól majd meggyógyulok, és így is lett.

– Nekem gyulladásos mellrákom van – írta egy másik hozzászóló. – Sok jóval nem kecsegtettek, de túl vagyok már a műtéten, és csinálom a kezeléseket. Mindent meg kell tenni, hogy meggyógyuljunk.

– Én is kemóra járok február óta, azonnal felvettem a kezelést, amikor javasolták – írta egy negyvenes hölgy. – Javul az állapotom, nekem ismeretlen eredetű a daganat, mindkét hónaljban áttéttel. Első perctől úgy élem meg, hogy van egy betegségem, amit kikezelnek. Az optimizmusom semmit nem csökkent, sőt az emberek szeretete még tovább erősített, és szerintem az a legfontosabb, hogy elfogadjuk a helyzetet, de ne forduljunk befelé. Az onkológiai tapasztalatom nekem is nagyon jó, imádni való csajok vannak, néha kikapcsolódás velük lenni. Az orvosomat is szeretem, pedig – állítólag – sokan félnek tőle, holott igazából csak tárgyilagos és lényegre törő. Azt nekünk is el kell fogadni, hogy rengeteg emberrel kell foglalkoznia, ezáltal nyilván egyikőnk sem jut kiemelkedő figyelemhez, de ez így van rendjén.

– A kemoterápia és sugárkezelés mind biznisz. Ami segít, az a kannabisz – írta egy férfi hozzászóló. – Még mielőtt elítélne valaki, saját tapasztalat. Agydaganatom volt. Ja, és persze pozitív gondolkodás mindenképp. A hölgynek kitartást kívánok!

– Olvasva a történetet, nehezen kapok levegőt, de ez semmi ahhoz képest amit ön átélt ilyen fiatalon. Én már nagyon idős vagyok, de ön nagyon fiatal, gyermekei vannak. Csak azt tehetem, amire még képes vagyok, imádkozom önért, Anita, és teljes szívemből kívánom a teljes gyógyulását, hiszen még a legszebb dolog vár önre: a gyermekei nevelése. Isten segítse önt és a családját!

– Sok erőt és kitartást kívánok! Én hat hete fejeztem be tizenhat kemoterápiát és tizenöt sugárkezelést. Melldaganatom volt. Hála a műtétnek és a kezeléseknek, ma jól érzem magam. Mindig erősnek kell lenni és kitartónak! Minden jót kívánok!

– Kedves Anita, légy erős, és gyógyulj meg! Nekem is mellből indult, áttétek, csont, máj, nyirokmirigyek. Se műtét, se kemó. Kaptam öt sugarat a csontra. Az elején voltak fájdalmaim, most nincsenek. Három fajta gyógyszert szedek, jól vagyok. Dolgozom. Meggyógyulni nem fogok, de elvileg együtt tudok élni a rákkal. Minden jót!

– Neked jó, hogy élhetsz, én már haldoklom. Iszonyat kínhalál vár rám, mert se családom, se lakásom és még megélni is alig tudok – írta egy elkeseredett hozzászóló.

– Bizony tanulságos történet a tiéd, Anita – írta szintén egy hölgy olvasónk. – A „mi lett volna ha...” sajnos nem számít. Már mindegy. Megtörtént a baj. A rákra nincsenek csodagyógyszerek, vagyis igen, a kemoterápia, biológiai és immunterápia. Gyógyulást kívánok.

– Én nem tagadtam meg semmit, és mégis visszajött. Sajnos így sem lehetünk biztosak a gyógyulásban – írta másik olvasónk.

Nem lehet tudni, hogy mi a jó, de a szeretet segíthet
– Öt évvel ezelőtt apukám egy csomót érzett a hasa bal oldalán. Vastagbélrák, már belenőtt a hasi izmokba, bekebelezte a hasi nyirokcsomókat. Megműtötték, mindenki kemót javasolt, apa kézzel-lábbal tiltakozott. Jól érezte magát, szinte rákényszerítettük a kezelésre. Ősszel sokat betegeskedett, gyenge volt, fájt a lába a csípője. Kiderült, hogy leukémiás, a kemótól kapta. Senki nem figyelmeztetett, hogy ez előfordulhat. Azóta is fáj, hogy én erőszakoltam rá a kezelést, lehet, még most is élne. A szomszéd bácsi egy évvel apa előtt lett beteg, ma is itt sepregeti a faleveleket, kemó nélkül. Nem lehet tudni, hogy mi a jó.
– Kedves Anita! Kívánok neked hatalmas erőt, kitartást. A család szeretete nagy dolog. Négy éve tünetmentes vagyok. Mindig, mindent betartottam, rendszeresen járok kontrollvizsgálatokra. A poklot egyedül jártam végig. Hormonterápián vagyok, ami öt évig tart. Még szűk két évem van hátra, de sajnos fokozódik a mellékhatás. Tudom, min mész keresztül. De sikerülni fog.
Az a legfontosabb, hogy elfogadjuk a helyzetet, de ne forduljunk befelé