Súlyos károkat okoz a mézhamisítás

– Milyen volt az év?

– Tavasszal gyönyörűen virágoztak a gyümölcsfák – kezdte Kékes Gábor a beszámolót –, de egyetlen méhecske sem volt. A hideg miatt, mert tíz fok alatt nem repülnek ki a kaptárból. Kicsit később, mikor jött a repce, már beindultak és a vártnál több mézet hoztak a kaptárba. Pedig oda csak a méhek felét vittük, két okból is. Egyrészt, mert a repcénél keményen kell dolgozniuk a méheknek, elhullik jó pár, és azért is, mert előfordult már, hogy a gazdák kemény szerekkel permeteztek, elhullottak a rovarok, s kiürül a kaptár.

– Volt emiatt pereskedés is néhány éve.

– Volt, meg van is. Mert, bár a gazdák is tudják, hogy a méhek nekik is dolgoznak, segítik a beporzást, ami nélkül nem lenne termés, mégsem mindenki vigyáz. Vagy olyan szert használnak, ami kárt okoz, vagy olyankor permeteznek, mikor ott dolgoznak a méhek. Idén szerencsénk volt, lett mézünk, és a méhek is megmaradtak. Aztán a repcét követte az akác, ahol megint kevés méz jött össze, de mi összetehetjük a kezünket, hogy egyáltalán lett, mert másoknak az Alföldön a méhek semennyit sem tudtak gyűjteni. Mikor már az akác is elvirágzott, egy gazda megkeresett minket, vigyük a méheket a napraforgójába. Apámmal alaposan kifaggattuk, milyen vegyszereket használt, s csak miután biztos volt, hogy nem lesz emiatt baj, vittük csak a kaptárokat. Szorgosak voltak a méhek, lett bőven mézünk, a napraforgó is szépen alakult, azt már az aszály okozta, hogy később a tányérokon a mag nem tudott kifejlődni, kicsik maradtak a szemek.

– Most újra hidegebbre fordult az idő, a méhek már nem dolgoznak, le lehet zárni az évet?

– Ha a méhek munkáját nézzük, igen. Ők az időjárás adta lehetőségek szerint jól dolgoztak, a mennyiséget tekintve az idei egy közepes év volt. Ami viszont a mi munkánkat illeti, az korántsem ért véget. Délután is megyünk ki, rakjuk a kaptárokba az atkairtó csíkokat, s ezt többször meg kell majd ismételni. Mert irgalmatlan kárt tudnak okozni ezek a méhekre telepedő élősdik. Volt, akinek az összes méhét elpusztították. Most mindenkinek muszáj ellenük védekezni, mert ha valaki ezt elhanyagolja, méhei megfertőzik a környéken lévő méhcsaládokat. Nálunk szerencsére nincs ilyen gond, viszonylag zárt helyen vagyunk és a környékünkön lévő méhészek is gondos gazdák, folyamatosan figyelnek, de mi is folyamatosan ellenőrizzük a kaptárokat.

– Az atkák, vagy a kétlábú kártevők miatt?

– Most az atkák miatt, s ha a kétlábúak alatt a tolvajokra gondolt, miattuk is. Főleg, mikor vándoroltatjuk a méheket, akkor kell sokkal jobban vigyázni rájuk, nem úgy, mint régen. Hajdan senki nem bántotta a méheket, nemrég viszont az egyik ismerősünk egész méhészetét ellopták.

– Biztos méhészek, vagy leendő méhészek tették, akik így alapozták meg, vagy bővítették sajátjukat. De hallottam olyanokról is, akik a mézet hamisítják, s ezzel tisztességes társaikat is gyanúba keverik.

– Mi is hallunk sajnos néha ilyenről. Az tény, télre a méheknek is kell tápláléknak méz, vagy tavasszal, ha meleg van, de még nincsen sok virág, hogy beinduljanak, s legyenek utódok, kaphatnak valamennyi cukorszirupot. Lehet venni is a méznél jóval olcsóbb méhtáplálékot. Ám sajnos, vannak, akik nyáron is ezt adják a méheknek, méghozzá igen nagy mennyiségben, s így azok nem a virágokról szedik a nektárt, hanem ezt a táplálékot viszik a kaptárba, így sokkal több olyan anyagot lehet kipörgetni, ami csak látszatra olyan, mint az igazi méz, de valójában semmi köze hozzá. A méhész társak is mérgelődnek, hogy vannak, akiknek csak néhány méh­családja van, mégis annyi, vagy még több ilyen hamis, a valódi jó tulajdonságait nélkülöző mézet állítanak elő, mint akiknek sokszorta nagyobb a méhese. S most, mikor a klímaváltozás, a tavaszi hideg, a virágzáskor hulló eső miatt kevesebb, így érthetően drágább az igazi méz, ezek a hamissal üzletelők kárt okoznak mindenkinek.

Borítókép: Kékes Gáboréknak szerencséjük volt, lett mézük, és a méhek is megmaradtak