II. János Pál pápa megtörhetetlen erőt adott jó barátainknak

A megemlékezés résztvevői a bonyhádi Magyar-Lengyel Barátság Emlékművénél mécsest gyújtottak és koszorúkat helyeztek el, majd közösen elénekelték a lengyel és a magyar himnuszt. A közös emlékmű és a mellette növekedő Magyar-Lengyel Barátság Fája gondozott, szép helyen van Bonyhádon, a Széchenyi tér és a Gyár utca kereszteződésénél, ez méltó helye a magyar-lengyel barátság ünnepeinek.

Ezt követően a Vörösmarty Művelődési Központban Surján József, a bonyhádi közösség alapító elnöke tartott előadást a 20. századi lengyel történelem kiemelkedő eseményéről a Szolidaritás (Solidarnosc) szakszervezet, pontosabban: a Szolidaritás Független Önkormányzó Szakszervezet eredményesen megvívott küzdelmeiről, a szolidaritási sztrájkokról, a munkásság és az értelmiség összefogásáról, a szinte példátlanul gyors önszerveződésről (hasonlót a mi 56-os forradalmunk idején láthatott a világ).

A gdanski Lenin Hajógyárban 1980. augusztusában a Lech Walesa vezetésével megalakult a Szolidaritás Szakszervezet. Az 1981. december 13-ig terjedő időszak alatt a hatalom reakciói a tárgyalástól, az elfogadáson keresztül a szakszervezet törvényes bejegyzéséig tartottak. A LEMP, a lengyel kommunista párt nem irányította, hanem kényszerűen követte az eseményeket. A hatalom részéről azonban ez taktikai visszavonulás volt, mert a Szolidaritás megerősödését – 10 millió tagja volt ebben az időben a szakszervezeti konföderációnak – a lengyel kommunista vezetés és a szovjetek is átmenetinek, felszámolandónak tekintették. Ennek egyik bizonyítéka, hogy 1981. március 25-én már aláírták a hadiállapot bevezetésére vonatkozó titkos dokumentumokat.

A szocialista rendszer totalitárius rendszer, az önálló, szabad véleménynyilvánítást, annak tömegessé válását soha nem viselte el, a csoportos, közösségi cselekvést pedig brutálisan megtorolta (fizikai erőszak, börtön, fegyveres erőszak, sortüzek). Ez történt Lengyelországban is. 1981. december 13-án bevezették a hadiállapotot. Nem a szovjet hadsereget és a Varsói Szerződés hadseregeit használták fel, hanem a lengyel fegyveres erőket vetette be a lengyelországi kommunista hatalom a saját népe, a saját nemzete ellen.

A Gergely-naptár 1582-es bevezetése előtt az év legrövidebb nappala és leghosszabb éjszakája a december 13-i napon volt. Ekkor volt a legmélyebb a kinti sötétség. Erre utalva mondjuk igaznak: 1981. december 13-án nagy sötétség ereszkedett Lengyelországra.

A lengyelek ellenállása azonban megmaradt és hitük sem ingott meg. A katolikus egyház Wyszinski bíboros vezetésével végig támogatója volt az önszerveződésnek. Karol Wojtyła krakkói érsek 1978-as pápává választása megtörhetetlen erőt adott a lengyeleknek. II. János Pál pápa első, szülőföldjén tett látogatásán, 1979. júniusában 2 millió ember előtt a következőket mondotta: „Így kiáltok én, lengyel föld fia! Én, II. János Pál pápa így kiáltok az ezredév legmélyéből. Pünkösd előestéjén így kiáltok veletek együtt: Szálljon le ránk a Te Lelked! Szálljon le ránk a Te Lelked és újítsa meg a földet. Ezt a földet.” És a lengyelekben még erősebbé vált a hit.

Az előadó végül néhány fontosabb munkát, elsősorban magyar polonisták műveit ajánlotta a résztvevők figyelmébe: Timothy Garton Ash: A lengyel forradalom, Karol Sauerland: Együtt egyedül. A Szolidaritás naplója, Szalai Attila: Lengyel földön. Emlékek, naplók 1976-1990., Mitrovits Miklós: A remény hónapjai. A lengyel Szolidaritás és a szovjet politika 1980-1981.