Bírói státusa megszűnt ugyan, de nem hagyja abba a munkát

Mint ismeretes, a köztársasági elnök nevezi ki a bírákat, amely pozíciót a törvény adta felső korhatár eléréséig tölthetnek be, dr. Farkas László esetében ez azt jelentette, hogy a 66. életévének betöltése napjáig lehetett bíró. De úgy döntött, hogy tovább dolgozik, mert egészségileg és szellemileg is tud még teljesíteni. Titkári kinevezése jövő év augusztus 31-ig szól. Lehet, hogy utána is keres még valamilyen jogi munkát. Mint elmondta, Tamásiban titkárkodik, ami a pályafutásának egy teljes keretet ad, hiszen ott kezdett ítélkezni 1985. szeptember 5-én. Ott, majd a Szekszárdi Városi, mai nevén Járásbíróságon a polgári, majd a büntető jogterületen ítélkezett. 

A pálya adott volt a számára, mert egyrészt humán beállítottságú, másrészt mindkét nagyapja bíró volt, egyik járásbírósági elnök. Édesapja a megyei bíróság elnökhelyetteseként ért a szakmai csúcsra. Édesanyja nem jogász, de a bírósági elnöki iroda vezetőjeként ment nyugdíjba. Apja nyomdokaiba lépett – aki ugyan nem érte meg a fia kinevezését –, de nagyon jó érzés volt számára, hogy abban a szobában dolgozhatott, ahonnan édesapja nyugdíjba ment. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy szeretett bíráskodni, a törvényszék elnökhelyetteseként is rendszeresen tárgyalt. Az igazgatási feladatok sem álltak tőle távol. 

Mint mondta, a bíró munkája nem a tárgyalóteremben kezdődik, hanem az alapos felkészüléssel. Előtte sokat kell olvasni, és nem csak az adott ügy, olykor vaskos, akár ezer oldalas aktáját kell tanulmányozni, hanem a mögöttes jogszabályokat, a bírói gyakorlatot is. Dönteni sem könnyű, sok gondolkodással, mérlegeléssel jár, s azt végképp nem lehet befejezni a munkaidő végével. Kedvenc területe a közlekedési jog volt, e tárgykörben szakjogászi diplomát is szerezett. Arra nem emlékszik, hogy utólag megbánta volna valamely döntését. Egyszer fordult elő, hogy előzetes letartóztatásba helyezett valakit, akit a rendőrség tanyabetöréssel gyanúsított. Voltak az ügyben olyan szemtanúk, akik a tettest felismerték, valamint korábban is hasonló bűncselekményeket követett el, nem volt munkája, lakhatása, így e körülmények a vádemelés előtti gyanút megalapozták, és előzetes letartóztatásra került sor. Szerencsére hamar kiderült, hogy más követte el a bűncselekményeket. 

Legnehezebb ügyként egy közelmúltban történt esetet említett, amelyről lapunk is beszámolt. Egy anya és lánya fordult a férj és apa ellen, emberölési kísérlet volt ellenük a vád. Sokat gondolkodott azon, hogy valójában mi, miért és hogyan történt, a megalapozott döntéshez meg kellett érteni a családi körülményeket is. Kérdésre a legbonyolultabb ügyeként azt a történetet említette, amelyben egy pincébe befalazva találták meg a sértett holttestét. Három vádlott volt, de úgy gondolja, hogy több szálon futott a történet, és lehet, hogy nem derült ki minden az ügyben. A bíróság „hozott” anyagból dolgozik, a vád alapján ítélkezik, hangsúlyozta. Nem tudom, hogy szép, vagy nem szép a bírói munka, válaszolta kérdésünkre, de az bizonyos, hogy hasznos. Nevezhetjük alkotómunkának is, hiszen az ember bizonyítékokból állítja össze a tényállást, és ezek alapján hoz a jogszabályoknak megfelelő döntést, hiszen mi a jogszabályoknak vagyunk „alárendelve”, fogalmazott dr. Farkas László. 

Előfordult az is, hogy a bizonyítékok nem voltak elegendőek a bűnösség megállapításához, hiába próbálta a bíróság a tárgyalásokon szakértők bevonásával azokat kiegészíteni, mégis felmentéssel zárult a büntetőeljárás. Ebben az esetben a jogszabályoknak megfelelő ítéletet hoztak, de nem biztos, hogy az volt a teljes igazság, tette hozzá.

Saját élettapasztalata is segíti a bírót a döntésben 

Manapság nehezíti a döntést, hogy egyre bonyolultabbak az ügyek, az emberi viszonyok szövevényessé válása miatt. Sokan a sértettek, tanúk, vádlottak közül külföldön vannak. Ezek a körülmények elhúzzák a büntetőeljárást, amit az új büntetőeljárási törvény próbál ugyan orvosolni gyorsító szabályokkal, de ez nem mindig sikerül. Fontos az élettapasztalat a bírói munkához, hogy tudjuk, mi milyen módon zajlik a társadalomban, mondta. Ő ezt már az egyetem elvégzésének évei alatt megkezdte, hiszen munka mellett, esti tagozaton végzett, és mint szabálysértési főelőadó került át a bíróságra fogalmazónak. A szakmai és élettapasztalat mellett ebben az is jó volt, hogy igazi úriemberektől, nagyszerű, felkészült jogászoktól tanultam a szakmát, ami nagy élményt jelentett, és szakmai pályafutásom során mindig végigkísért, fogalmazott dr. Farkas László.