Ha ma elülteti, karácsonyig megnő a lucabúza

Luca napja különleges nap, hiszen éppúgy alkalmas termékenységvarázslásra, időjárásjóslásra, mint lucaszék készítésére. Míg úgy harminc évvel ezelőtt ritkaságszámba ment, ha egy szülő a Luca nevet adta a kislányának, addig 2013-ban minden negyedik, két éve pedig minden tizedik akkor született kislány neve Luca lett. Az általunk megkérdezett Lucák elmondták, nagyon szeretik a nevüket, mert van benne egy kis varázslatosság, boszorkányosság. Nagyon sok hiedelem és népi szokás kapcsolódik hozzá. 

– Gyerekkoromban alig vártam a Luca-napot, ezen az estén mindig elültettük a Jézuska szamarának szánt búzát. Apukám mindig hozott haza – a környékbeli gazdáktól kért egy marékkal –, és este együtt ültettük el – mondta a bátaszéki Szászi Luca, aki 28 évesen ugyan már kinőtt a gyerekkorból, de ezt a hagyományt a mai napig megtartja. Kisgyerekként naponta nézte, mennyit nőtt a búzája, ami persze az első héten alig „mozdult” a cserépben, már-már attól félt, ki sem nő a növény, így a Jézuska szamara csalódott lesz, amikor szenteste hozza majd az ajándékokat. Szerencsére a búza az utolsó napokban „belehúzott”, sőt sokszor túl is nőtte a cserepet. 

A Luca széke történetét már kevesen ismerik, legfeljebb a mondást: lassan készül, mint a Luca széke. Az ötszög alakú lucaszéket ezen a napon kezdték faragni. Kilencféle fát, kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát kellett használni, és karácsonyig el kellett készülnie. A lucaszék lassan készült, hiszen minden nap csak egy műveletet lehetett rajta elvégezni, innen ered a már említett mondás is. A szék készítője magával vitte azt december 24-én az éjféli misére, és ekkor a székre ráülvén megláthatta, hogy a gyülekezet tagjai közül kik a boszorkányok. 

A Luca-naptól karácsonyig terjedő időszakban időjárás-jóslásra alkalmas praktikákat űztek, ennek a tizenkét napnak az időjárásából következtettek ugyanis az elkövetkező egy év várható időjárására.