Eperjes Károlyt és új filmjét ismerhettük meg az előadáson

Eperjes Károly, színművésszel beszélgetett dr. Tóth Csaba Attila a Léleképítő legutóbbi előadásán. Az előadás előtti három napon vetítették az Eperjes rendezésében és főszereplésével készült Magyar Passió című filmet az Agóra moziban.

– Nem a saját kútfőmből esett ki ez a film. Öt-hat évvel ezelőtt dr. Várnai Péter felhívott, aki kései hivatású pap, az első foglalkozása építész volt. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem lelkésze is volt sokáig, kispap kora óta ismerem, ott voltam a pappá szentelésén is, és – ha szabad így mondanom – a jó Isten görbe ujjal is tud írni. Ugyanis Várnai Péter felhívott és alig értettem a szavát. Írt egy pár darabot és úgy vélte, méltónak talál arra, hogy odaadja. Beszédéből érzékeltem, hogy valami baj van – emlékezett vissza a színművész.

Az előadás során a színész elmesélte, hogy miután Várnai Péter címzetes prépost stroke-ot kapott, nem tudta ellátni papi hivatását, de hogy kamatoztassa tudását, színdarabokat kezdett írni. Ennek köszönhető a Magyar Passió című film. A cselekmény a szocialista korszakban, az ötvenes években játszódik, annak rémuralmát mutatja be a szerzetesrendeken keresztül.

– Aki ebben a filmben sok mindent látott, annak azt tudom mondani, hogy ennél sokkal szörnyűbb kínzások voltak, de én azokat nem tettem bele a filmbe, mert akkor nem lehetne tizenkét éves kortól vetíteni, márpedig tizenkét éves korukban a gyerekek már tanulnak a gulágról, Auschwitz-ről, tehát az önkényről.

– Én tizenötmilliósnak tartom a nemzetet, a határon túliakkal és mindenkivel együtt. Ha egy tizenötmilliós emberi közösségből kiveszek közel tizenkétezer embert – persze sokan eltűntek, ezért nem is tudjuk a pontos számot, de körülbelül tizenkétezer szerzetes nőről és férfiról van szó – kiveszek a szociális intézményekből, a kórházakból, iskolákból, gimnáziumokból, egyetemről, a mai napig hiányzik. Gondoljanak bele, tizenkétezer diplomás embert így kivenni a társadalomból. Ez pedig nincs benne a történelemkönyvekben.

Eredetileg papnak szánták

Eperjes Károly Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Szülei eredetileg papnak szánták, a színészpálya előtt volt műszerész és labdarúgó is. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1980-ban a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte pályáját. Két felnőtt gyermeke: Eperjes Borbála és Eperjes Krisztián. A színész temérdek filmes és színházi produkcióban szerepelt. Színművészi pályája mellett, több színdarabot is rendezett, valamint a Magyar Passió című film rendezője és főszereplője. 

– Azt merem mondani, hogy mikor kész lett az egész film, úgy éreztem, lehet, hogy a jó Isten ezért küldött a Földre. Ez elég nagyképűen hangzik, mert azért vannak például gyerekeim is. De volt egy ilyen hiú belső érzésem, pedig Széchenyi-t nem dobom el magamtól soha, vagy az Eldorádót, vagy a színházi darabjaimat, de ez valami sugalmazott, nagyon különös dolog volt. Persze egy film, de több mint film – emelte ki a művész szekszárdi előadásán.