Andor nem adta fel, műlábbal készül a paralimpiára

Négy évvel ezelőtt súlyos közlekedési baleset történt Pörböly határában: egy édesapa két gyermekével utazott gépkocsijával, amikor a síkos úton az autó megcsúszott, és egy kivágott farönknek ütköztek. Az édesapának a kulcscsontja tört el, meg kellett műteni, a két gyermek közül a nagyobbik nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett, mára teljesen felépült. A másik gyerek Andor volt, akinek a bal lábát combközép felett le kellett vágni. 

Először azon izgult a család, hogy Andor életben maradjon, majd hét lábmegtartó műtétet végeztek el a pécsi orvosok – mondta akkor az édesanya, Henrietta. Végül az amputáció mellett döntöttek, az utolsó pillanatban, mert eltályogosodott a sérült láb, és félő volt, hogy vérmérgezés lép fel. Nagyon sok idő kellett ahhoz, hogy a történteket lelkiekben is feldolgozza a család. Főleg az édesapának, aki magát okolta fia állapotáért. 

Andor a balesete előtt három évvel kezdett el íjászkodni, most a fővárosi Eleven Világ Íjász Egyesület tagja. Az azóta eltelt időszakról kérdeztük a 15 éves fiatalembert. 

– Áprilisban lesz három éve, hogy megkaptam a jelenlegi lábam, ami egy középkategóriás high-tech minőség. Ez azt jelenti, hogy szabadabb mozgásteret biztosít. Az elején még két mankóval jártam, aztán a pécsi rehabról már egy mankóval jöttem ki. Azért ezzel nem olyan menni mint egy saját lábbal, nehéz volt elhinni, hogy el fog bírni és terhelhetek rá. Ez utóbbit a mai napig még tanulom, a cél, hogy a járásképem tökéletes legyen. Jelenleg is használok mankót, melyet az iskolában biztonsági okok miatt könyökmankóként, itthon sétabotként használok – mesélte magáról Kollár Andor. 

– A baleset megváltoztatott mindent, kicsit előbb kellett felnőni a feladathoz és a baleset feldolgozásához. Nem egyszerű egy teljesen más testképpel újrakezdeni. Meg kellett szokni, hogy nem lesz már semmi ugyanolyan, de ebből is ki lehet hozni a maximumot. Az eleje nehéz volt, voltak nagyon mély pontok is, ilyenkor mindig a célomra összpontosítottam. Anya, apa és a tesóm nagyon sokat segített a feldolgozásban. Sokat köszönhetek a sport által megismert embereknek, mert nem engedték el a kezem. A mai napig mellettem vannak, támogatnak, segítenek. A barátaim és az osztálytársaim a kezdetektől jól fogadták, az iskola nagyon segítőkész volt, így gyakorlatilag 2019 márciusában gond nélkül vissza tudtam ülni az iskolapadba – folytatta. 

– Rengeteg lemondással és nagyon sok munkával telik egy hét. De ezt én vállaltam, és biztos vagyok benne, hogy el fogom érni, amit szeretnék. Tartozom ennyivel az íjászedzőimnek, támogatóimnak, de legfőképpen magamnak. Gyakorlatilag a napom úgy kezdődik, mint sok más embernek, reggel fél hatkor kelek, hét óra tíz perckor az iskolában vagyok. A hatodik óra után hoznak haza felváltva apa vagy anya. Ebédelek és kezdődik a munka itthon. Heti hat íjászedzésem van, ami technikai és erőnléti is, egy nap két, két és fél órát edzek, de ez idővel még több kell legyen. A lövésciklus tökéletesítése a fő feladat, ilyenkor figyelem magamat és a mozgásomat – mondta Andor. 

– Az őszi és téli időszakban mindig alapozás van, vissza a kezdetekhez. A versenyszezon nekem március-április környékén kezdődik. Akkor indul a pályaíjász szezon. Ilyenkor az edzésszám marad, de a pihenőnap a verseny elé kerül. Nincs időm nagyon másra, mivel 8. osztályos vagyok, azért valamikor tanulni is kell, anya a játékidőt ehhez köti. Az edzések nagy része Alsónyéken van, januárban két hónapot a helyi kultúrházban edzhettem, tavaly márciustól itthon edzek, a kertben és a lakásban. 

– A család fogalma kicsit tágabb lett nálunk. A közvetlen családtagokon kívül gyakorlatilag az edzőm az, akire számíthattam, számíthatok. Péller József ,,Joe” volt az első csigás edzőm, vele nagyon közeli kapcsolatom volt. Nehezen engedtem el, mikor beteg lett, és idő kellett még elfogadtam, hogy meghalt. Balla Zsolt vette át a felkészítésemet, vele alakul most a kapcsolatom. Szerintem sokat javít a technikámon, és hisz bennem. Ami számomra fontos, így bizalmi kapcsolat tud kialakulni közöttünk.

Sokan támogatnak, versenyeken bármely íjásztársamra, szervezőre számíthatok. A bajai Szent László az iskolám, ott is támogatnak és segítenek. Ezen kívül az Impulzus a Parasport Jövőjéért Alapítvány egyik pártfogoltja vagyok, rendszeresen találkozom Vereczkei Zsolttal, aki mentorál. Nagyon sok biztatást és segítséget kaptam magánszemélyektől is. 

– Hogy milyen vágyaim vannak? Nem titok, 2019 őszén kezdtük a felkészülést Joe-val. A célunk, hogy kijussunk a következő paralimpiára, ahol szeretném képviselni kis hazánkat. Erre készülök – zárta Kollár Andor.