A fáradhatatlan Pásztor Béla összekovácsolta Veresegyházát

A nyolcvannégy esztendős Pásztor Béla hazai, de valószínűleg Európa-, sőt, világrekordot mondhat magáénak. A Léleképítő sorozat legutóbbi vendége ugyanis ötvenhét éve áll Veresegyház élén. Mint azt dr. Tóth Csaba Attila házigazda és műsorvezető közölte, a rendszerváltás előtt huszonöt éven át tanácselnöki, 1990 óta pedig polgármesteri tisztséget lát el. Személye megkerülhetetlen, és éppen ezért a házigazda nem véletlenül kérte arra vendégét, hogy beszéljen életéről, és főképpen tetteiről, melyek mindenki számára tanulságként szolgálhatnak. 

Pásztor Béla elmondta, hogy a Felvidéken, Ipolybalog nevű, színmagyar és színkatolikus faluban született. Árpád-korból származó templomának tornyát a Szent Korona díszíti, az egymást váltó cseh, majd szlovák államhatalom egyaránt tartózkodott attól, hogy eltüntesse ezt a különleges jelképet. – Egy nagyon zárt településen gyerekeskedtem, minden misén részt vettem – katolikus vallású vagyok – , korán keltem, végeztem azt, amit rám bíztak – emlékezett vissza ifjú éveire. – Voltam libapásztor, tehénpásztor, és azon kívül – jegyezte meg egy félmosoly kíséretében – Pásztor. 

1946–47-ben megkezdődött a magyarok, mint a Csehszlovák állam által nemkívánatosnak ítélt népelem deportálása a Felvidékről. Pásztor Béla szüleivel együtt a mai Pest megyében, a fővárostól huszonöt kilométerre északkeletre fekvő Veresegyház községben talált új otthonra. Kitanulta a szerszámkészítő szakmát, majd egy hadiüzemben diszpécserként és üzemvezetőként dolgozott. 

Számos újítással is felhívta magára a figyelmet, mindig az észszerűségre, a rövidebb útra, az azonnali, működő megoldásokra törekedett. Ekkori, igen jó időszakában havi keresménye a fejedelminek nevezhető 3200 forintot tette ki. Azután megpályázta és meg is nyerte Veresegyházán a kultúrotthon igazgatói állást. Havi 1600 forintért kezdte el itteni pályafutását. 

– Többen mondták kollégáim közül, hogy orvoshoz kellene mennem – összegezte a fele fizetés ismeretében érkező reagálásokat. – De én azt szerettem, hogy az emberekkel együtt legyek, különböző dolgaikban segítsek. Az agilis igazgató akadályt nem ismerő ténykedésének köszönhetően a település öt éve épülő kultúrháza elnyerte végleges formáját. 

Ennek köszönhetően állami szinten is felfigyeltek a tetterős vezetőre. Egy év elteltével több illetékes helyről is érkezett az értesítés: úgy gondolják, hogy Pásztor Béla legyen az új tanácselnök. Bár az állampártnak – talán az ország egyetlen tanácselnökeként – nem lett tagja, de mint kijelentette: minden olyan dolgot, ami a szocializmus szerkezetéből adódóan az emberek javát szolgálta, örömmel tudomásul vett. 

– Amikor tanácselnök lettem, Veresegyház nagyon szegény település volt – tekintett vissza a hatvanas évekre Pásztor Béla. – Egyetlen utcája sem volt köves, egyetlen járdája sem volt, a falu nem egészen egyharmadában nem volt villany. Semmi baj, társadalmi munkát kell szervezni, az emberek ingyen jönnek és építünk járdát, utat, villanyt. 

Úgy hordtuk össze a villanyvezetéket, az oszlopokat, gyártottuk a homokaszfaltot. Kimértük a járda szélességét, ott az emberek a homok­aszfaltot a maguk módján elterítették. Most már nem azt mondták, hogy elnök elvtárs, tessék megnézni, hogy milyen módon csinálták meg ezt az utat! Mert most mindenkinek a saját munkáját kellett bemutatni. 

Mindent összeadva, a helyiek huszonöt éven át kivették a részüket a rendszeres – a közösséget is összekovácsoló – társadalmi munkából. Ennek is köszönhetően mára Veresegyház mindennel ellátott, jól működő város lett, a közösségét illetően is. Pásztor Béla tanácselnöki munkájának kezdetén a község lakossága nem haladta meg a négyezret. Jelenleg – a mai, általános irányzatok ismeretében hihetetlennek tűnő, ám tényszerű adat – huszonkét­ezren élnek itt. 

– Száz kilométer hosszú úthálózatunk teljes egészében aszfaltos – vont mérleget a polgármester, aki azt is hozzátette: bár gyakran vettek fel nagy hiteleket, de a pénzt minden esetben jól megtérülő fejlesztésekre költötték. Például kutakat fúrtak és ma az így felszínre hozott, meleg termálvíz fűti Veresegyház minden közintézményét, ipari üzemcsarnokait és sok magánházát. De nemcsak az anyagi gyarapodás a lényeg, hanem az, amit Pásztor Béla így fogalmazott meg, és ami egybecseng a sorozat és megvalósítója szándékával, küldetésével: az a lélek is, amit a közös munka hozott és adott az embereknek, maradandó módon. 

A Polgári Magyarországért Alapítvány által támogatott Léleképítő legközelebbi rendezvénye június 13-án, hétfőn várja az érdeklődőket, a vendég Varga Miklós lesz. Az ismert és közkedvelt művész, énekes Veled Uram! címmel tart előadást. 

Hitvallás: az ember tisztasága mindent pótol és letöröl

A rendezvényen szó esett a híres veresegyházi asszonykórusról is, mely csapat az 1986-os budapesti Queen-koncert felvezetéseként a Z’zi Labor együttessel énekelte a Honky Tonk Woman című számot. 
Dr. Tóth Csaba Attila a vendégével folytatott beszélgetésben az iránt is érdeklődött, hogy Pásztor Béla vajon mit tanácsolna mai kollégajelöltjeinek? Mi legyen vezérfonalként a legfontosabb? – A szolgálat – hangzott a válasz. – Az menjen ilyen pályára, aki el tudja fogadni, hogy az embereket szolgálja. Én szeretem az embereket. Ha itt van húsz ember és közülük egy, kettő, három megbánt, azt nem kell komolyan venni. Holnap összeölelkezünk. Azt is javaslom, hogy az életet, a munkát nagyon komolyan és becsületesen csinálják. Ha valami nem sikerül, az nem tragédia. Higgyenek abban, hogy holnap jobban csinálják. Nem hazudok, nem gondolok másról rosszat és nyíltan állok a világ előtt. Az ember tisztasága mindent pótol és letöröl.