Különös okból lett védőnő a díjjal elismert Fekete Mária

Egy különös dolog is befolyásolta Fekete Mária pályaválasztását. Általános iskolásként mindig izgult, hogy a rendszeresen tisztasági vizsgálatot végző, magyarul a tetvességet ellenőrző védőnő nem talál-e az ő szép, hosszú hajában is efféle élősködőket. Szerencsére tetű nem volt, viszont a védőnő pirosra lakkozott körme annyira imponált neki, hogy elhatározta: ő is ezt a hivatást választja. Később, már gimnazistaként, nyári gyakorlaton is kipróbálta, milyen lehet ez a pálya. Még akkor is úgy találta, hogy ez az, ami neki való. És így is lett. 

Mária 1974 óta dolgozik területi védőnőként. Nyolc éve nyugdíjasként, folyamatosan helyettesítve. Azaz a jelek szerint egyelőre nem tud búcsút inteni a pályának. Tervei szerint még vagy három évig nem is fog, amíg a jelenlegi helyettesítettje vissza nem tér a szülése után. 

A körzetben most 161 gyerek (születéstől az iskolába menésig) és 13 szülés előtt álló kismama tartozik Máriához. Az újszülötteket hat hetes korukig hetente látogatja, a nagyobb gyerekek családjaihoz havonta megy. Plusz a rendszeres tanácsadás. Azt mondja, a fia a múltkor megjegyzete: Anya, olyan jó neked, hogy szereted a munkádat. 

Mária szerint az ő hivatásának nincs is rossz oldala. Bár ritkán előfordulnak nagyon nehéz, akár tragikus helyzetek is, a lényeg, hogy mindig a gyerekek, szülők mellett kell állni, bajban is, örömben is. De utóbbiból van sokkal több. Azt azért Mária sem tagadja, hogy most nehezebb a védőnők helyzete, mint volt pályája korábbi időszakaiban. Úgy érzi, régen nagyobb volt a presztízse a védőnői szakmának. A szülők ma általában „öntudatosabbak” és befelé fordulók. – Na meg az internet sem segít – teszi hozzá. – Azt a sok badarságot, amit ott lehet olvasni, nagyon nehéz helyre tenni. 

Mária szerint mára a gyerekvállalás is nehezebbé vált. Úgy véli ugyanakkor, hogy ha valaki nagyon akar babát, akkor mindent meg is tesz érte. Ám ha valakit nem érdekel a gyerekvállalás, akkor azt külső ráhatással, felkínált előnyökkel, támogatásokkal sem igen lehet rávenni az ellenkezőjére. 

„Külső ráhatásra” persze a gyermeket vállaló szülők esetében is szükség lehet, de inkább csak tanácsok formájában. Például a szoptatás terén. Mária is igyekszik meg­győzni az anyukákat a legalább hat hónapig tartó szoptatás fontosságáról. 

Egyébként ebben az esetben is hasonló a helyzet, mint a gyerekvállalásnál: van, aki nagyon akarja, és meg is csinálja. De akad, aki az első nehézségnél feladja. Mária szerint nem segíti a szoptatási gyakorlat kialakítását, hogy a pandémia idején már a szülés után három nappal hazaküldték a babákat és az anyukákat a kórházból. – És a mell­implantátumokkal is küzdünk – tette hozzá. Ha ugyanis nem sikerül jól ez a műtét, az később lehetetlenné is teheti a szoptatást. 

Szerencsére a legtöbb kisbaba jól fejlődik, az anyatejnek is köszönhetően. És nem utolsósorban a védőnők áldozatos munkája nyomán. Köztük van Fekete Mária is, aki immár 48 éve dolgozik a pályán. Bár ő soha nem lakkozta a körmét. 

Kiemelkedő munkáját ismerték el
Fekete Mária Bogyiszlón született, 1954-ben. Tolnán érettségizett, majd Szegeden végezte el az akkor még kétéves védőnőképzőt. Később, munka mellett szerzett védőnői diplomát. 1974 óta védőnő. Előbb Dusnokon, majd Nagydorogon dolgozott. 1977-ben került a Kéty-Felsőnána-Murga körzetbe, 1988-tól tevékenykedik Tolnán. Elvált, egy fia van. 

Idén ő kapta Tolna megyében a Steller Mária védőnői díjat, ami a család, a gyermekvállalás népszerűsítését zászlajára tűző Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom és a Nemzeti Népegészségügyi Központ által tavaly alapított elismerés. A kitüntetést minden megyében, illetve Budapesten egy-egy területi védőnő kapja meg, kiemelkedő szakmai munkájuk és elhivatottságuk elismeréseként. Az idei díjátadó Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia székházában volt.