A zarándoklat során 130 kilométert gyalogoltak

A gyerekek többsége a mözsi vasútállomásról indult (15 fő), a többiek később csatlakoztak. A felnőttek közül ketten rendelkeztek zarándoklatvezetői képesítéssel: Dobainé Pintér Mária tolnai és Kéthelyi Kornél nagykanizsai pedagógus.

Dobainé már tavaly is szervezett ilyen utat. Akkor a Tihany és Pannonhalma közötti száz kilométeres távolságot tették meg gyalog, a mostani etap kicsit hosszabb volt: 110 kilométer, Márianosztra és Mátraverebély-Szentkút között. (A nagy csomagjaikat járművek szállították szálláshelytől-szálláshelyig, ők csak kézipoggyászt vittek magukkal.)

‒ Volt, aki mérte az okosórájával a távolságot - mondja Dobainé -, és aszerint 130 kilométert tettünk meg. Beiktattunk egy-két kitérőt, megnéztük az útvonalhoz közeli nevezetességeket, például kilátókat. Megtanultuk legyőzni a fáradtságot, segíteni egymást, kulturáltan kommunikálni és hallgatni is.

Beiktattak a zarándoklat során úgynevezett csendes periódusokat is, amikor tisztes távolságot tartottak egymástól az úton levők, és elmélyedhettek a gondolataikban, önismeretre tehettek szert és imádkozhattak. A lebonyolításhoz kaptak anyagi támogatást, úgyhogy fejenként csak 18 ezer forintba került az étkezés, szállás (vendégházakban), csomagfuvarozás, zarándokpóló, zarándokfüzet. A füzet Szent Ferenc életéről szólt. Vele foglalkoztak a pihenők idején.

‒ A csoportunk létszáma örvendetesen bővült - emeli ki a tolnai pedagógus -, a tavalyiak közül majdnem mindenki jött, és új kis zarándokok is érkeztek. Megtapasztalták, hogy a testi megpróbáltatások a lelket is edzik. A minimális létszám, ami indítható, 15 fő. Ezen az útvonalon az idén a mienk volt a 22. csoport, s azt hiszem, az utolsó.

Tehát összesen 350-400-an jártuk végig. És annyira tetszett a gyerekeknek, hogy a hazafelé úton már tervezgették, hogy jövőre hova kéne menni. Van egy Tata és Márianosztra közötti út, és van egy közelebbi, aminek a pontos kijelölése még tart: Szászvár és Máriagyűd között.