Szimbólum és praktikus használati tárgy is a különleges sétapálca

„Ismét jöjjön divatba a sétapálca!” Ezt szeretné elérni Baltavári István, a megyeszékhelyen élő, hetvenéves lokálpatrióta. Na, nem akármilyen pálcára gondol, hanem speciálisra: tűben, szögben végződőre, szemétszedésre alkalmasra, zöldre, környezetkarbantartóra, szekszárdira. Miről is van szó? 

– Arról – mondja az ötletgazda –, hogy szörnyen szemetes a város. Alaptevékenységemet tekintve én egy ipari gépész vagyok, aki jól ismeri a környezetre ártalmas és veszélyes hulladékokat is. Látva a rengeteg szemetet a bel- és külterületen, elhatároztam, hogy teszek valamit ez ellen. Létrehoztuk a Szekszárdi Hulladékkommandót 2019-ben, a Zöldtárs Alapítvány kuratóriumi elnöke, Baka György hathatós támogatásával. Készítettünk egy digitális térképet, melyen feltüntettünk körülbelül 120 olyan helyet, ahol gyakori az illegális hulladéklerakás, de rájöttünk, hogy attól még semmi nem változik, ha feltárjuk ezeket a helyszíneket.

– Elkezdtünk harcoskodni, feljelentgetni, de nem volt tettenérés, és megint csak nem történt semmi. Találtunk a szemétkupacokban neveket, borítékokon, csekkeken, ám az sem volt bizonyító erejű. Mi van, ha valaki más dobta oda X. Y. befizetetlen csekkjeit? Cselekedni kezdtünk, szerveztünk akciókat, megtisztítva például a Park Center környékét. A gyorsétterembe járók kedvenc szórakozása, hogy kidobálják az autóból a közeli, útszéli árkokba a zacskókat és papírpoharakat. Ahol takarítottunk, pár nappal később megint mázsányi szemét gyűlt össze. Beláttuk, hogy néhány lelkes aktivista kevés. Toborozni kell embereket! Várostisztító tömeget! Jöjjön a hivatalnok, az orvos, az önkormányzati képviselő, a közterület-felügyelő, a tanár, a diák! S ehhez kell valami szimbólum. A sétapálca. 

– Miért pont ilyen, amilyen? 
– Egy hosszabb, másfél éves evolúció során alakult ki a jelenlegi formája. Először esernyőfogantyúval és sok minden mással kísérleteztem. Mostanra váltak véglegessé a részletek. A zöld szín a környezetvédelemre utal, a rákerülő fém jelvények a szekszárdiságot hirdetik, s ha lesznek támogatók, azoknak a logóját is szívesen rárakom. A végén lévő szúró részt egy dugó védi. Az lehet bármelyik szekszárdi borász címkés dugója. A másik végére nemzeti színű szalag került, hogy a mienknek, magyarnak érezhessük. Minden család tarthatna egy ilyet az előszobájában. 

– Ön ezermester hírében áll. Amellett, hogy gépész, művészi értékű fafaragásokat készít. A sétapálcagyártást gondolom, nem tekinti nagy kihívásnak…
– A sorozatgyártás veszélye egyelőre nem fenyeget. Szépen megcsinálgatom, amennyi most kell. Körülbelül 250 elkészült, s abból közel kétszáz már kinn van a polgártársaknál. Habár nem nagyon látom, hogy sétáltatnák őket... Nekünk, a feleségemmel van három körünk, s azok mentén tisztogatjuk a várost, alkalmanként. Valahogy el kellene érni, hogy mások se tekintsék ezt cikinek! Titkon azt is remélem, hogy a városvezetésnek megtetszik az ötlet, s együtt lehetünk büszkék arra, hogy Szekszárdnak volt először sétapálcája. Aztán lehet majd Bajának, Siófoknak, Székesfehérvárnak és Budapestnek is. Miért ne indulhatna el innen egy, az ország egészére kiterjedő civil kezdeményezés? 

– Mikor lenne boldog? 
– Akkor, ha látnám a sétáltatott pálcákat városszerte. Annak nevelő hatása is lenne. Akinek a családtagja bekapcsolódna, az kétszer is meggondolná, hogy eldobjon-e egy sörösdobozt vagy egy papírzsebkendőt, amit majd a gyereke vagy a nagyapja szed össze. A sikerhez nem akciók kellenek, hanem folyamatos takarítás! És nem szurkolás, hanem tényleges cselekvés! Mert pillanatnyilag az a helyzet, hogy mindenkinek tetszik az ötlet, mindenki gratulál, de a pálcák, ha vannak is, pihennek.

Baltavári István 1952-ben született Ercsiben. Pályáját Kazincbarcikán kezdte, mint vegyipari gépész, majd a szekszárdi BVK-nál folytatta. Volt alkalmazott, gyárigazgató és vállalkozó. Nyugdíjasként is aktív. Közéletisége nem új keletű, egy ciklusban, 1994-1998-ig önkormányzati képviselő volt. Szívügyének tekinti a városszépítést, olyan értelemben is, hogy össze kell szedni a szemetet, és olyan értelemben is, hogy meg kell tisztítani, javítani az elhanyagolt épületeket (pl. présházakat) és szobrokat (pl. kőkereszteket). Szekszárd keresztjeiről és kápolnáiról, valamint Tolna megye 42 kálváriájáról gazdagon illusztrált könyvet adott ki. Munkáját felesége és sok barátja segíti.