Nehéz helyzetbe kerülhetnek a bőrgyári vállalkozások

Torma József  polgármester betekintést engedett lapunknak az egykoron fényesen tündöklő nagy múlttal rendelkező Bőrgyár területére. Elmondta, hogy a kezdet Fried Salamon nevéhez fűződik, aki magyarországi kiskereskedőkkel érkezett településükre, és 1780-ban alapította meg a bőrgyárat, amely akkor még csak kisebb tímárműhelyként működött, a környék állatbőreinek kikészítésével foglalkozott.  

Az első világháborút követően a krómcserzés bevezetésével, a könnyűipar robbanásszerű fejlődésével vált világhírűvé a bőrgyártás Simontornyán. A könnyűipar számára készítettek alapanyagot. A világ minden részéről importáltak mindenféle állati nyersbőrt, tette hozzá a polgármester. 

Százötvenedik évfordulóján, 1930-ban a bőrgyár, világszínvonalú, jól működő vállalat volt. A tulajdonosok nem csak a dolgozóik munkalehetőségét biztosították, az egész településről gondoskodtak. Ők építették fel Simontornya kultúrházát, létre hozták az első gyermekmegőrző bölcsődét, a dolgozói lakótelepet, de még fúvószenekart is működtettek. A Bőrgyárat aztán 1948-ban államosították. 

A nyolcvanas években egy nagyobb állami rekonstrukciót hajtottak végre, ám amikor a kelet-európai piac összeomlott, a Bőrgyár már nem volt versenyképes a nyugati társaival szemben. Veszteségeket termelt, és az állami támogatások megszűnésével a vállalat csődbe jutott. Elkezdődtek a leépítések, majd megtörtént a gyár teljes felszámolása. A sikertörténet véget ért, a munkahelyek megszűntek, az okozott környezeti szennyezés viszont a településé maradt. 

A hosszú ideig tartó bőrgyártás során használt technológia következtében a területen és környékén veszélyes anyagot tartalmazó szennyvíziszap és egyéb bőrgyártásból származó hulladék maradt hátra. A csatlakozó területeket is érintő kármentesítés a 2010-es évek első felében fejeződött be.

A tizennégy hektáros iparterület nagy része magántulajdonban van építési területekkel, régi csarnokokkal, épületrészekkel, peremterületekkel. A területen kisebb vállalkozások működnek: fűrészüzem, autószerviz, pékség,  kisebb bőrgyártással foglalkozó üzem, de jelentős a hasznosítatlan iparterület aránya is. A tulajdonosokat, az ingatlanrészeket, melyeknek közös az elektromos- és vízrendszere, ipari társasház fogja össze, az elavult infrastruktúrák miatt a vállalkozások áram-, vízellátása és szennyvíz elvezetése csak jelentős költségekkel valósítható meg.

Az önkormányzat és az ipari társasház dolgoznak azon, hogy a területnek megszerezzék az Ipari Park címet és megvalósulhasson egy infrastrukturális fejlesztés. Ennek érdekében  egy  előkészítő tanulmány készült, amely magába foglalja a víz-, az elektromos-, a szennyvíz-, az út-, és a gázhálózat fejlesztését. Az Innovációs és Technológiai Minisztériummal (ITM) megkezdődött a volt bőrgyári telephely fejlesztésének előkészítése. 

Az itt működő vállalkozásokat az elavult rendszerek miatt különösen sújtják az energiaválság hatásai. Mostanra a rezsiköltségeket sem tudják kitermelni, félő, hogy csődbe mennek, és legalább száz munkahely megszűnik. Az előző évi villanyszámlákhoz viszonyítva már több mint tízszeres volt a telep elmúlt havi rezsiköltsége, tudtuk meg Torma Józseftől. 

A simontornyai Bőrgyári Torna Clubot (SBTC) 1922-ben alapították a Bőrgyár tulajdonosai. Idén augusztusban ünnepelték a centenáriumát. 
– Hány sportegyesület tekint vissza százéves múltra? Simontornya összefonódik a Bőrgyár történetével, amelynek tulajdonosai mindenre figyeltek. A családoknak megélhetést biztosítottak, mellette gondoskodtak a kultúráról, a sportról, a szórakozásról, és nagy figyelmet fordítottak a szociális háttér biztosítására is – mondta Torma József. 

A hajdani Styrum Nagyházban ma helytörténeti kiállítások őrzik a település múltját, így a Bőrgyár és a hajdani tulajdonosok, a Fried család emlékét. Az iparterületen Helytörténeti kiállítás működik, ahol minden régi emlék fellelhető a Bőrgyárral kapcsolatban.  A nyolcvanas években ezerötszáz embernek adott megélhetést. Simontornya lakosságszáma akkor ötezer volt.