Fel kell készülni az energiafüggetlenségre

Litkei Máté, az MCC Klímapolitikai Intézetének vezetője bevezetőjében arról beszélt, hogy az energiaválság nem az orosz ukrán háborúval kezdődött. A korábbi évek elhibázott energia-, különösen zöldpolitikája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy amikor a koronavírus okozta járvány betört, annak kezelése beindította az energiaválságot. Leállt a világgazdaság nagyon sok fontos szereplője, továbbá a nemzetközi kereskedelmi útvonalak, így lecsökkent az energiaigény, amit követett az energiaárak növekedése is, és amikor újra élénkült a gazdaság, megnőttek energiaigények, ezzel párhuzamosan megugrottak az energiaárak is. 

A gond az, hogy Európa leépítette a saját kitermelési kapacitásait a fosszilis energiahordozók tekintetében. Gyakorlatilag nem voltunk, és nem is vagyunk önellátóak energia hordozókból, mindig is az import gáz és olaj, valamint sajnos az utóbbi időben a -szén volt az, amely az európai gazdaságot hajtotta. Ám azok az energia exportőrök, amelyek ki tudták volna elégíteni ezt az igényt, a hosszútávon szerződött partnereinknek kezdték meg először a szállítást, azok pedig döntően ázsiai országok voltak. Európa az energiaválságot megelőzően az azonnali piacokon szerezte be az energia nagy részét, kicsit spekuláns módon, ahol és amikor éppen olcsóbb volt, onnan vásárolt. Ez nagyon is ésszerű lehet békeidőben, viszont a válságban ez a spekulálás inkább bajt okozott. Az egész világpiacon elszabadultak az energiaárak, hiszen a kevesebb mennyiségre ugyanannyi vevő jelentkezett be, és egymásra licitáltak.

A bizonytalanságot fokozta – folytatta Litkei Máté – az időközben kitört orosz-ukrán háború. Ugyanis Oroszország a legnagyobb energia importőr volt Európában, mind a földgáz, mind a kőolaj, a finomított kőolaj, de még a szén esetében is, nem is beszélve az uránról. A gáz esetében 40 százalékát adta a teljes európai behozatalnak. Ráadásul Európában privát cégek lepték el az energiaszektort, s mert azokat nem lehet arra kötelezni, hogy a válság idején veszteségesen működjenek, ezek csődöt jelentettek. Sok országban, például az Egyesült Királyságban két tucat energiaszolgáltató cég ment csődbe, és az államnak kellett közbeavatkoznia, hogy a körülbelül kétmillió ügyfelet, amelyek egyébként energia nélkül maradtak volna, valahogy ellássák. 

A másik probléma, hogy a tárolók jelentős része is magánkézbe került. Például Gazprom meghatározó tulajdonhányadot tudod szerezni a német és osztrák létesítményekben, s mikor jött az energiaválság, ezeket a tárolókat az oroszok nem kezdték megtölteni. Ők azt mondták, előbb a hosszú távon szerződött partnereket elégítik ki. Az európaiak pedig azt, hogy az oroszok valójában spekulálnak, mesterségesen hajtják fel az árakat. Nehéz még utólag is megmondani, hogy kinek volt igaza, de a baj bekövetkezett. 

Oroszország, a legnagyobb beszállító korábban 155 milliárd köbméter gázt szállított évente, most az Egyesült Államok a legnagyobb cseppfolyósított földgáz szállító Európában, de csak 91 milliárd köbméter ad idén, s a kettő között óriási a különbség. 

Ez az energiahiányos állapot az, ami magasan tartja az árakat, és ami óriási gazdasági problémákat okoz majd, nemcsak most, a tél folyamán hanem a következő évben is. 

Az előadó azzal folytatta, hogy az Európai Unió szándéka, hogy a háború miatt bojkottálják Oroszországot. Ez nem új, a Krím félsziget annektálása, 2014 óta folyamatosan vannak európai szankciók Oroszországgal szemben. Ez addig lehet helyes, ameddig ez a saját lakosságát nem érinti hátrányosan. 

Szólt az úgynevezett gázár sapkáról is, hogy maximalizálják annak díját, hogy mennyiért lehet venni gázt az európai tőzsdén. Ez egy újabb, bújtatott szankció. Azt jelentené, hogy Oroszországot bele akarják kényszeríteni, hogy csak meghatározott áron adjon el Európának gázt. Feltételezik, hogy Oroszország ezen az áron is kereskedik majd, Putyin viszont megüzente, hogy ha bevezetik, inkább nem adnak el Európának gázt. Inkább elégetik a kitermelése helyen.

A helyzet – mondta az előadó – nagyon súlyos. A német vállalkozások húsz százaléka már most is kénytelen korlátozni működését, most még csak a magas energiaárak miatt, s nem azért, mert nincs energia. A Goldman Sachs pénzügyi elemző cég szerint ez a válság sokkal súlyosabb lesz, mint, az 1973-as olajválság volt, ilyet a modern világ még nem tapasztalt.

Az európai döntéshozók azt feltételezték, a különböző szankciókkal sikerül majd Oroszországot rávenni arra, hogy befejezze ezt az offenzívát. Vagy azért, mert nem lesz pénze finanszírozni, vagy mert az emberek elfordulnak az orosz elnöktől, társadalmi támogatottsága megszűnik. Különböző mérések mutatják, támogatottsága töretlen, és azt is, hogy a csak a fosszilis energiahordozók kereskedelméből 158 milliárd eurót keresett Oroszország, a háborúra pedig pusztán 100 milliárd eurót fordított. Ez azt jelenti, hogy ezek a szankciók nem működnek. Európának újra kell gondolni az ezzel kapcsolatos politikáját. 

Az energiafüggetlenség az új jelszó. Akinek vannak szén-, gázkészletei, lehetősége adódik vízi energiát hasznosítani, annak ezt meg kell tennie. Magyarországon az energia veszélyhelyzet intézkedési tervben a lignit és a gáz kitermelésének fokozása szerepel. Továbbá Oroszországtól többlet gáz beszerzése, mert Magyarország az egyik, aki még le tud ülni mindenkivel tárgyalni. Emellett fokozzuk a megújuló energiatermelést, valamint Paks 2-t 2030-ra szeretnénk üzembe állítani, a mostani blokkokat pedig nem fogjuk leállítani, hanem az újakkal együtt fognak áramot termelni, többlet villamosenergia fog megjelenni a rendszerben. 

Amit csak lehet, meg kell tennünk, hogy szert tegyünk a lehető legnagyobb önállóságra az energiaszektorban Ez az egyetlen kiút ebből a helyzetből.