A honatya is fejet hajtott a temetőben

A „bátor és szent fiúk” alakját is felidézte október 23-i, ünnepi beszédében Szabó Péter. Paks polgármestere vasárnap délután három órakor a városháza előtti téren köszöntötte a közönséget. Megemlékezett a paksi hősök, így Kolonics János, Czuczor Antal, Tuba János bátor és önfeláldozó tetteiről. Két utóbbi személy sírjánál Süli János országgyűlési képviselő, Szántó Zoltán alpolgármester, Leber Ferenc alpolgármester és Bagdy László volt önkormányzati képviselő társaságában később gyertyagyújtással tisztelgett.

– És emlékezünk 1956 minden mártírjára, neves és névtelen hősére – tette hozzá a város vezetője –, akik  vérükkel mindörökre dicsőségesen vésték nevüket nemzetünk történelem könyvébe. A rendezvényen a Paksi Vak Bottyán Gimnázium tanulói is közreműködtek. Bereményi Géza: Corvin köziek című versét Jantner Enikő és Otterbein Petra szavalta el. Végezetül a város vezetői, a pártok, az intézmények és a civil szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat az 1956-os emlékműnél.

Szabó Péter polgármester az emlékezők előtt hangsúlyozta: „emlékeztetnünk kell magunkat, hogy a ma bátorsága a jövő boldogsága a ma gyávasága a jövő pusztulása lehet.” A paksi polgármester ünnepi beszéde teljes terjedelmében alább olvasható:

„Ady kérdezte sorsa éjjelén: / Lehet-e az ember, ember és magyar? / Feleltek ti, bátor, szent fiúk. / Lássuk: a Világ most vélünk mit akar? / Vagyunk egy szálig elszánt emberek, / Kiket tiporni tovább nem lehet / Ha kell, még én is veletek halok, / Ha engedtek ti, szent fiatalok. / Öt nap, s öt véres szörnyű éjszaka, / A csillagokba írta szentelt nevetek.”

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Dutka Ákos költő, Ady Endre egykori barátja és harcostársa gondolataival köszöntöm Önöket az 1956-os forradalom és szabadságharc 66. évfordulóján. Dutka Ákos a forradalom napjaiban már 75 éves volt, de az események hevében úgy érezte, hogy a már 37 éve halott barátja Ady Endre nevében is meg kell írja a most hallott verset, melynek az Ember és magyar címet adta.

Igen. A forradalom napjainak lelkülete minden jóérzésű magyar embert átjárt, megihletett, erőssé, hőssé, és ha csak kis időre is, de szabaddá tett. A Költő szavai ezért ma minket is emlékezésre indítanak. Emlékezünk a hazugság éveire, melyben az akkori kommunista rendszer elrabolta minden magyar ember szabadságát, méltóságát, és egy reményteljes, gyarapodó élet lehetőségét. A népi demokrácia nevében bizonytalanságba, rettegésbe, egzisztenciális és lelki félelembe taszították a magyar embereket. Az ötéves tervekkel, munkaversenyekkel, hazug földi paradicsomot ígérő ideológiájukkal becsapták, tönkre tették hazájukat és a magyar embereket. Így ezekben az órákban arra is emlékezünk, hogy 1956 kommunista vezetői a romlás, erőszak, pusztítás és a hazugság nyomait hagyták nemzetünk történelmében.

De ma inkább emlékezünk „a bátor és szent fiúkra”. A paksi hősökre Kolonics János, Czuczor Antal, Tuba János bátor, önfeláldozó tetteire. És emlékezünk 56 minden mártírjára, neves és névtelen hősére, akik  vérükkel mindörökre dicsőségesen vésték nevüket nemzetünk történelem könyvébe. Szabadságvágyukkal, alázatukkal, félelem nélküli bátorságukkal új világot nyitottak nem önmaguk, hanem a későbbi generációk számára. Mert mi, mai életünkhöz, a számunkra oly természetes szabadságot és függetlenséget 1956. október 23-án kaptuk ajándékba. A pesti srácok és a vidéki hősök vére maggá vált, a mi jelenkori szabad és gyarapodó életünkhöz. Ezért a mai modern Magyarország és a magyar nemzet számára egyetlen méltó erkölcsi igazodási pont létezik ez pedig 1956 forradalmának tiszta eszménye. A szabadság, az idegen hatalmaktól való függetlenség, és az ember méltóságának megvédése.

De miközben emlékezünk, kell hogy emlékeztessük magunkat is, melyhez a költő gondolatai segítségünkre lehetnek, mikor arról beszél, hogy Ady Endre kérdésére évtizedekkel később az 56-os ifjak adnak igaz és tiszta választ.

Igen, emlékeztetnünk kell magunkat, hogy a ma bátorsága a jövő boldogsága a ma gyávasága a jövő pusztulása lehet. És mindez különösen is fontos napjainkban mikor veszélyes, zavaros és kiszámíthatatlan napokat élünk. Amikor semmire nincs nagyobb szükség, mint tiszta fejre, bátor szívre, hazaszeretetre, és a béke iránti feltétlen elköteleződésre. Igen a ma hibáit gyermekeink és unokáink is élni és hordozni fogják.

De a forradalmárok még egy fontos ajándékot biztosan örökül hagytak nekünk. Ez pedig a szív bátorsága és örök fiatalsága. Igen, aki képes legyőzni félelmeit, aki szétosztja önmagát és lemond akár életéről egy nagyobb jóért, annak szíve mindörökre fiatal marad. És ez a lelkület átragad azokra is, akik tisztán és őszinte nyitottsággal tekintenek a forradalom hőseire. Ahogyan átragadt a költőre is, aki így zárja sorait:

„Köszönöm nektek, drága szent fiúk, / hogy visszaadtátok a csüggedő hitet, / S a barikádok hunyó szent sugarainál / Adynak kiáltsuk, szabadon ma már / Mit az ég falára vérrel írtatok: / Emberek vagyunk, újra magyarok.”

Isten éltesse hazánkat, nemzetünket!