Tizenöt hajléktalannak van élete végéig otthona és élelme

Szollár Zoltán, a FIDESZ-KDNP időközi önkormányzati képviselőválasztás jelöltjének e heti utcafórumán többen is nemtetszésüknek adtak hangot a hajléktalanokkal kapcsolatban. Elmondták: buszmegállóban találják őket, és volt, hogy egy üresen álló épületből kellett kiköltöztetniük őket. Lapunk megtudta, hogy Tolna megyében összesen tizenöt hajléktalannak biztosított az állandó otthon, az ellátás. 

Biró Kornélia, a Lackner Aladár Evangélikus Szeretetszolgálat intézményvezetője elmondta, hogy Értény-barnahátpusztai telephelyükön részesül a tizenöt hajléktalan ápológondozó-otthoni ellátásban. Tolna megyében intézményük valóban az egyetlen, amely végleges ellátást biztosít a számukra, tehát úgy élhetnek, mintha az otthonaikban lennének, bentlakást, teljes ellátást napi ötszöri étkezéssel, valamint egészségügyi gondozást kapnak. 

Intézményük szállókról vagy a kórházakból veszik át a hajléktalanokat, összesen tizenöt férőhelyük van, és legalább ennyien várakoznak arra, hogy bekerülhessenek hozzájuk. Kérelem szükséges ahhoz, hogy az intézményükbe juthassanak, ebben például szociális ügyintéző tud nekik segítséget nyújtani, ám tudni kell, hogy aki már bejutott, annak a helye végleges, az ellátása élete végéig szól. 

– A hajléktalanok, akikről gondoskodunk, jellemzően nyugdíjkorhatár alattiak, hatvan-hatvanöt év közöttiek, akik már nem akarnak új életet kezdeni, az  egészségi állapotuk miatt már nem rehabilitálhatók. Jól vannak, mindent megkapnak, amire szükségük van, elhagyhatják az intézményt, a közeli kisvárosba, Tamásiba busszal szállítjuk őket vásárolni, ügyeket intézni. Saját jövedelmük van, rokkantnyugdíjból vagy aktív korúak támogatásából élnek, mely az intézményi térítési díj töredékét teszi csak ki. A rokonaik elmaradtak mellőlük, nincsenek vagy nem tartják velük a kapcsolatot – tette hozzá Biró Kornélia. 

Szüts László, Szekszárd Humánszolgáltató Központ Hajléktalansegítő Szolgálatának szakmai vezetője lapunknak elmondta: a megyeszékhelyen egy-egy adott pillanatban negyvenöt-hatvanöt közötti a hajléktalanok száma, éves szinten átlagosan százan vannak. Különböző megyékből is érkeznek Szekszárdra, és mintegy hatvan százalékuk kötődik a városhoz. A többiek megfordulnak más megyékben, ahol munkalehetőség után néznek, új párra lelnek. 

Szekszárdon ötven hajléktalannak biztosítanak nappali melegedőt, népkonyhát, hat férfi hajléktalannak átmeneti szállót, húsz férfi és öt női hajléktalannak éjjeli menedékhelyet, külön helyiségben közösségi térrel. Hozzátette, a hajléktalanok egyre többen keresik fel az intézményt, nem jellemző, hogy tömegesen aludnának a szekszárdi utcákon. Negyvenöt és ötven év közöttiek, az elmúlt években egy picit idősödött az átlagéletkoruk. Általában egyszerre több ok vezet helyzetükhöz: lakhatás és munka elvesztése, kapcsolati problémák, a sok konfliktus, függés a szerektől, alkoholtól, kábítószertől, cigarettától. A hajléktalanság egy út vége, amikor is számos egészségügyi és pszichés problémával küzdenek, és egyszer csak az utcán találják magukat. 

Akiknek közülük jobbak voltak a körülményeik, vagy rövid ideje hajléktalanok, erősen motiváltak abban, hogy kikerüljenek a hajléktalan létből. Akik nagyon rossz körülmények közül jönnek, számukra a hajléktalan intézményekbe bekerülés minőségi ugrás, ezért kevéssé motiváltak, hogy onnan kikerüljenek.

Tudni kell, hogy a hajléktalanság során, ahogy telik az idő, leépülnek a kapcsolataik, és ez megnehezíti a visszailleszkedésüket a társadalomba. 

Szüts László elmondta, a hajléktalanokhoz általában együttérzően állnak az emberek és nem bántják őket. Persze mindig van néhány negatív példa is, amely emlékezetes, és jobban megragad mindenkiben. 

Hozzátette: akik hajléktalan személyeket látnak, irányíthatják őket az intézményükbe (Szekszárd, Mátyás király, u. 59. a régi vasúti átjárónál), ahol van nappali ellátás, szállás, étkezés, valamint számos probléma megoldásában tudnak segíteni. Ha bajba került hajléktalant látnak, akinek az élete, testi épsége közvetlen veszélybe került, akkor a mentőket kell hívni. 

Mint azt szeptemberben megírtuk, Dombóváron mostanra már csak reggel nyolc és este hat óra között fogadják a rászorulókat. A melegedőben népkonyha is üzemel munkanapokon, így meleg ebéd mindenkinek jár, hétvégeken viszont csak meleg tea és zsíros kenyér jut a hajléktalanoknak. Fürödni, mosni tudnak, egészégügyi ellátások igénybevételében is segítik őket. Paks városában tíz körüli azok száma, akik rendszeresen felkeresik a helyi melegedőt. Ebédet ugyan nem biztosítanak, de a paksiak adományából naponta jut étel a rászorulóknak, zsíros kenyér és meleg tea pedig mindenkinek.

Tolna megyében, így a Szekszárd Humánszolgáltató Központ Hajléktalansegítő Szolgálatánál is, folyamatosan várja a tartós élelmiszereket, a téli ruhákat, a meleg cipőket és a takarókat a segíteni vágyóktól. Akik úgy érzik, együtt tudnak érezni nehéz helyzetben lévő embertársaikkal, vegyék fel a kapcsolatot az őket segítőkkel.