„1956 november negyedike is kötelez minket a békesség keresésére”

Újra a terror és a megfélemlítés lett úrrá az országon – emelte ki beszédében Potápi Árpád János pénteken Dombóváron, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének gyásznapján tartott városi megemlékezésen. A helyi művelődési házban zajlott programon a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, a térség országgyűlési képviselője úgy fogalmazott: a forradalmat leverték, a tüzet kioltották, de a parázs tovább élt a hamu alatt. 

– A kiolthatatlan parázs örökérvényű hagyatéka 1956-nak. Ezt vitték magukkal azok, akik a forradalom és szabadságharc idején elmenekültek az országból. Ők mintegy kétszázezren voltak. Rajtuk kívül a forradalom áldozatai között tartunk számon háromezer elhunytat, húszezer sebesültet, több száz kivégzett forradalmárt és több tízezer meghurcolt, bebörtönzött embert, köztük nagyapámat is – mondta. 

Majd hozzátette, 1956 parazsa évtizedekig őrizte a forradalom energiáját. Ez kapott erőre az 1990-es demokratikus rendszerváltásban, és ez gyúlt lángra, amikor az embereknek elegük lett a kádári terrort is felidéző baloldal kormányzásából 2010-ben. – 2010 óta megéltük Magyarország felvirágzását. Sok nehéz helyzetbe kerültünk, de mindegyikből megerősödve folytathattuk a munkánkat. Nemzetközi nyomás alá helyezett bennünket a baloldal birodalmi törekvése, fenyegetett minket világjárvány, most éppen a háborús szankciók következményei sújtanak bennünket. Őrizzük ’56 újra fellobbant lángját – hangsúlyozta az államtitkár. 

– Szükségünk van mindannyiunk helytállására – folytatta beszédében –, mert csakis magunkra számíthatunk. 1956. november 4-én is bebizonyosodott, hogy nem támaszkodhatunk másra. Aznap reggel pár perccel nyolc óra előtt a Magyar Írók Szövetsége nevében Háy Gyula is felhívást intézett a világhoz a Szabad Kossuth Rádióban, amelyet három szóval zárt: Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek! A felhívást beolvasták angol, német és orosz nyelven is, és eljutott szerte a világba. 

Bibó István ugyanezt az üzenetet így fogalmazta meg november negyediki kiáltványában: „Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az ENSZ alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét.” Az eredmény jelképes kiállásokat, felszólalásokat eredményezett a forradalom ügye mellett, az ENSZ is foglalkozott hazánkkal és elítélte a szovjet beavatkozást. Érdemi segítséget azonban nem kapott Magyarország. 

– Ebből is megtanulhattuk, hogy a Nyugat szempontjából az jár a magyaroknak, amiért maguk megküzdenek – emlékeztetett Potápi Árpád János, majd megjegyezte: az elmúlt tizenkét esztendő annak az időszaka volt, hogy ennek jegyében felépítsük és megerősítsük a nemzeti együttműködését. Legértékesebb sikerünk, hogy a nemzethez tartozás tudata, élménye és érzése megerősödött az elmúlt tizenkét évben a magyarságon belül. Mindezeket az eredményeket is fenyegeti most a háború közelsége a szomszédban. A kárpátaljai magyarság különösen nagy terheket hordoz ennek következtében. Ezen terhek enyhítésére is kezdtünk bele a magyar történelem legnagyobb humanitárius segélyébe. Ezzel minden kárpátaljainak segítő kezet nyújtunk ezekben a nehéz hónapokban. 

Éppen ezért is nagyon rossz üzenete van annak, hogy a munkácsi vár udvaráról eltávolították a magyarok által emelt Turul-emlékművet. Ez az esemény is jól rávilágít arra, hogy most békére van szükségünk. A béke az, ami a háborús szankciók okozta válságot is meg tudja fékezni. Legyünk ezért mi is a béke emberei, álljunk ki érte, emeljünk szót, ha kell. – Nemcsak 1956. november negyedike kötelez minket a békesség keresésére, hanem keresztény kultúránk és a legjózanabb érdekeink is – tette hozzá a nemzetpolitikáért felelős államtitkár, akinek beszédét megelőzően a Dombóvári Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákjainak, tanárainak kiváló műsorát kísérhették figyelemmel az érdeklődők. A program az 1956-os emlékműnél zárult, ahol a jelenlévők elhelyezték az emlékezés mécseseit. 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc elfojtásának és a szovjet csapatok bevonulásának 66. évfordulóján, csendes mécsesgyújtással, főhajtással tisztelegtek a Szent István téren álló '56-os emlékműnél a múlt századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményének hősei előtt péntek este a szekszárdiak. Mint ismert, november 4-ét a kormány 2013-ban nyilvánította hivatalosan is nemzeti gyásznappá.