Fényképezőgép nélkül egy lépést sem tesz évek óta Elek Ágnes

Színekben tobzódó, fantáziadús tárgyfotók, élettel teli családi képek, csodálatos természetfotók kerülnek ki Elek Ágnes keze alól. A középkorú, de mentalitását tekintve kifejezetten fiatalos hölgy mindössze öt éve kezdett fotózni. – Nem én kerestem, a fotózás talált meg engem – fogalmazott Ágnes, aki a családjával tíz évet élt Londonban, ahol baristaként dolgozott egy kávézóban. Ekkoriban üresnek érezte magát, úgy véli, a kreativitás hiányzott az életéből. Így kezdődött nála az azóta tartó szerelem. Korábban is űzött többféle kreatív tevékenységet, megpróbálkozott a foltvarrással, origamizott, készített indián karkötőt és faragott zöldségeket, gyümölcsöket, de valamiért ezek mindegyike múló szeszély volt a fotózáshoz képest, amelynek előnye, hogy gyors sikert hoz, azonnal látszik az eredmény.

Ágnesnek annyira megtetszett az elfoglaltság, hogy beruházott egy komolyabb fényképezőgépre, elkezdte keresni más fotósok társaságát, többféle fotográfiai tematikájú közösségi csoport tagja lett, ahol különböző témákat megadva napi, heti versenyeket hirdettek meg a tagok között. Jelentkezett ezekre és legnagyobb meglepetésére már az elejétől az első 5-10 helyezett közé választották, sőt volt amit meg is nyert. Ekkor jött rá, hogy képei talán másnak, nagyobb közönségnek is tetszhetnek.

– Ez nagyon sok erőt adott, így elkezdtem autodidakta módon tanulni a fotózást, majd még Londonban elvégeztem egy fotográfiai akadémiát. Innentől nem volt megállás – mondta Elek Ágnes, aki szerint azóta a fotózás és ő összetartoznak. Még komolyabbra cserélte a gépét, keresett egy magyar online képzést, így találta meg Szalay Krisztiánt, akire egyfajta mentorként tekint azóta is.

Két éve a családjával hazaköltöztek, azóta elkezdett esküvőket, barátokat fényképezni és folytatta a tanulást: OKJ-képzés keretében is fotográfus bizonyítványt szerzett. Kiváltotta a vállalkozói engedélyét és nemrégiben jutott el odáig, hogy immár meg tud ebből élni. Egyelőre nem tartja magát fotóművésznek, csak fotográfusnak, de szeretne egyszer eljutni erre a szintre, úgy érzi, még van hová fejlődnie.

Mint minden fotósnak, neki is megvan a kedvenc területe, a tárgy- és reklámfotózás áll hozzá a legközelebb, amelynél el lehet engedni a fantáziát. Mint mondja, szereti a minimalista fotókat, amelyek igencsak elgondolkodtatják az embert, hogy egy adott témát hogy lehet a legkisebb tárggyal, növénnyel-vagy annak részletével, színeivel kifejezni. Folyamatosan pályázik a képeivel, legtöbbször nemzetközi fotós versenyeken indul, ahová egy adott téma szerint lehet pályázni, amelyeket aztán a szakmai zsűri és a közönség szavazatai alapján bírálnak el. Képeivel magyar pályázatokon is megjelenik, ezeken általában természetfotókkal indul. Az utóbbi hónapokból Csavarváros című képének sikerét emelte ki, amely júliusban egy olasz kisvárosban, Pravoglio d'Iseoban, Brescia közelében volt kiállítva, erre nagyon büszke. Ágnes azt mondja, a közeljövőben  szeretne komolyabb világversenyeken is indulni. 

Családjával egy tolnai kis faluban, Kocsolán laknak. Egy nagyvárosi fotóshoz képest kicsit másként dolgozik. Nem teheti meg, hogy csak esküvőket fényképezzen, így mindent fotóz, ami van: autót, termékeket, de készít családi képeket és babafotókat egyaránt. Mint mondja, számára fontos, hogy a képek a szemlélőkből érzéseket váltsanak ki. Képein megjelennek a helyi, környékbeli és távolabbi tájak épületei, tájai, arborétumok, a tamási vagy a kocsolai levendulaszüretet, de a téli, havas tájat is örömmel fotózza. A tudásvágy pedig továbbra sem szűnik benne: nyáron letette a drónvizsgát, komoly vágya, hogy légi felvételeket készítsen, emellett a különleges retusálással készült fine art vonal is nagyon érdekli. 

Ágnes bárhová megy, a gép mindig nála van, azt mondja, rengeteg kép van a fejében, amit meg szeretne valósítani. Úgy fogalmaz, ha össze kellen foglalnia mivel foglalkozik: szerinte a múlt pillanatait örökíti meg a jövő számára.