Nehéz az ételallergiával küzdő családok élete

Nem egyszerű az élet három gyermekkel, azonban az állítás a Péter családra különösképp igaz, ugyanis mind a három gyermekük ételallergiával küzd.

– Nem is lennének olyan nehezek a mindennapjaink, ha mindenkinek azonos ételallergiája lenne, de nálunk mind három gyermekem mást és mást nem ehet – mesélte a pusztahencsei anyuka, Richter Rózsa. Emma, a legidősebb gyermek nem ehet tejtermékeket és olajosmagvakat, Zsófinak, a középső csemetének a glutént tartalmazó ételeket kell kerülnie. A legkisebb lány, Hanna a gluténre és tojásra allergiás, de a tejfehérjére különösen rosszul reagál, anafilaxiával. Ezért különösen nehéz úgy főzni, hogy mindenkinek kedvezzek, hiszen aki ehet tojást, attól nyilván nem fogom megvonni.

Az anyuka elmondta, szerencsére már nagyon korán fény derült arra, hogy Hannának gondot okoz a tej. A kislányról csecsemőkorában derült ki, hogy ételallergiája van. Sajnos a háziorvos nem tudott segíteni, ezért a család dr. Koós Krisztinához fordult segítségért, aki gasztroenterológus. Hozzá jártak korábban is a két idősebb gyermekükkel, és az ő javaslatára váltottak tejmentes bébiételre, amelynek hatására megszűntek a problémáik.

–  Egy éves korában otthon végeztük a tejterhelést, amire nagyon rosszul reagált Hanna. Pár falatot fogyasztott a tejes ételből. Lefektettem aludni, de hamarosan arra keltünk, hogy nagyon sír. Tiszta vörös volt az egész teste, beduzzadt a szeme és tele volt mindenhol csalánkiütéssel. Nagyon megijedtünk, és azonnal hívtuk a doktornőt. Korábban fogalmam sem volt arról, hogy mi az anafilaxia.

Az anyuka elmondta, az intézmények sincsenek mindenhol felkészülve, a helyi óvodában nem tudták például megoldani a most öt éves Zsófi étkeztetését, ezért annak idején saját maga készítette és hordta az óvodába a kislány reggelijét, ebédjét és uzsonnáját.

– Sajnos sok helyen nem tudják megoldani, hogy a gyerekek speciális étrendjét figyelembe vegyék, ezért Zsófinak például az első évben mindennap hordtam az ételt, hogy a csoporttársaival ehessen, azonban ez nagyon megterhelő volt, amit az utolsó évben már nem bírtam. Az óvodában minden nap mást esznek a kicsik, de nálunk előfordult, hogy ha egy ételt nagyobb adagban készítettem, még másnap is azt ette. Így Zsófit kénytelen voltam ebéd előtt hazahozni. Hannát pedig már Paksra írattuk be óvodába, ahol szerencsére tudják biztosítani a neki előírt diétás ételeket.

Sok család küzd ma Magyarországon hasonló problémákkal. Ezekre a legtöbb esetben csak a nagyobb városokban vannak felkészülve a nevelési intézmények. A diétás étkeztetés emellett megterheli a családi kasszát, és nagy odafigyelést igényel. A megkülönböztetés lelkihátteréről már nem is beszélünk, ugyanis a gyermekeket ez különösen megviselheti.