Egy különleges Tolna megyei falu igaz története

A nemrég elkészült két és félszáz oldalas kötet két részből áll, két Mórágyon született helytörténész munkája. Egyiket dr. Szilágyi Mihály írta harminc évvel ezelőtt, a másikat a két hónappal ezelőtt, 92 éves korában elhunyt Peter Glöckner professzor. Őt Németországban, névrokona, a jelenlegi polgármester, Glöckner Henrik kérte, hogy a falujukról, a még Kanadában összegyűjtött rengeteg adatot, kutatásainak eredményét foglalja össze egy könyvben.

Szilágyi Mihály írása az ősidőktől majd az ezredfordulóig mutatja be a múltat. Szól a hatezer évvel ezelőtti, tűzkődombi településről, ahol majd fél évszázaddal ezelőtt dr. Zalai-Gaál István régész kutatta a lengyeli kultúra emlékeit, aztán szó van arról, hogy nyolcszáz éve a szekszárdi apátsághoz tartozott a Silva regalis Mooragy, a Királyi erdő, Mórágy. Ír a szerző a török időkről, a rác világról, majd Mórágyról, mint német faluról, ahova 1724-ben, főleg Pfalzból, Hesseneből, a Rajnavidékről megérkeztek a telepesek. Aztán arról, hogyan iparosodott a falu, hogy a kőbánya miatt lett vasútja, majd, hogy a mórágyiak, akik korábban gazdagságuk okán különböztek egymástól, a második világégéskor két táborra, a bundosokra és a rongyosokra szakadtak. 

Az 1941-es népszámláláskor 1898-an éltek a faluban, ebből 1798 német anyanyelvű, de voltak szép számmal, akik tagadták a náci eszméket, ezért őket a másikak üldözték. Aztán jött a málenkij robot, utána a kitelepítés, amikor 397 család, 1669 mórágyi kellett, hogy hazát változtasson, majd üres házakba szlovákiai, erdélyi magyarokat telepítettek. Oldalak szólnak még a szocializmust építő évtizedekről is. A rengeteg adat, név, szám mellett több oldalnyi korabeli képzárja Szilágyi Mihály magyar és német nyelven olvasható monográfiáját.

Az a része a kötetnek, amelyet Glöckner professzor Németországban, Backnangon írt, a Mórágy, német földműves falu Tolna megyében, 220 év élet, munkásság, boldogulás címet kapta.

Az első évszám 1724. Akkor történt, hogy a törökök Magyarországról való kiűzése után az elnéptelenedett országnak legyen több lakója, IV. Károly császár betelepedés rendelete alapján Franciscus Kún Tolna megyei földesúr toborzókat küldött Németországba. Ők a Zweibrücken hercegséghez tartozó Ostertal községeiben és Dél-Hessenben leltek betelepülni akarókra, akik elindultak, gyalog, majd Ulmtól Tolnáig jöttek hajón, s onnan újra gyalog Mórágyig.

Glöckner Péter könyve kiegészíti a korábban készültet, s miközben itt is a történelmi hűség a legfontosabb, a szokásokról, hagyományokról szólnak főleg az oldalak. A mórágyi lakodalmakról, amelyet megelőzött a kézbecsapás, a kölcsönös házassági ígéret, meg a keresztelőről, húsvétról, pünkösdről, szüretről, kukoricafosztásról, búcsúról, s a többi ünnepről.

Ezzel a Mórágyon született helytörténész professzor Németországban eleget tett Glöckner Henrik polgármester sok átbeszélgettet estét követő kérésének, s elkészülhetett félezer példányban a két nyelven írt könyv, amely őrzi a múltat, a svábság régi népi szokásait, a régi mórágyiakat. Hogy elkészülhetett, abban segített a település önkormányzata, a felesége révén mórágyi lett tanár, festőművész dr. Dittert Jenő, és tették még ezt sokan, akik szívükön viselik a hagyományok őrzését.