A távközlés hőskora tárul elénk a telefonkiállításon

A Koszorú István Távközlési és Hírközlési Magángyűjtemény gondozója és bővítője a fia, Koszorú Csaba. Telefonon vagy fészbukon kell időpontot egyeztetni annak, aki szeretné megnézni a kiállítást a Vármegyeháza légópincéjében. A helyiséget a közigazgatási hivatal bocsátotta a család rendelkezésére.

Az alapító évtizedeken át volt a posta, illetve annak távközléssel foglalkozó utódcégeinek vezető beosztású alkalmazottja, valamint dolgozói érdekképviseleti vezető, Szekszárdon és Budapesten. Ahogy jöttek be az újabb s újabb készülékek, telefonközpontok, egy-egy példányt eltett a régi technikából. A 2010-ben bekövetkezett halálát követően, a három fia egyesítette a több helyszínen – lakásban, irodában, raktárban – lévő gyűjteményrészeket. Először apjuk szülőhelyén, Farkasgyepűn rendezték be a kiállítást.

‒ Pár év elteltével, körülbelül 2015-ben hoztuk át az anyagot Szekszárdra – mondja a legfiatalabb testvér, Koszorú Csaba –, a Baka Múzeum melletti helyiséget kaptuk meg. Főleg telefonkészülékekből áll az anyag - a legrégebbi egy több, mint százéves Ericsson -, de bemutatjuk a látogatónak a telefonközpontok és a vezetékek fejlődését is. Régen minden beszélgetés külön szálon futott, ezért vaskos kábelek kerültek a póznákra, illetve föld alá, víz alá, ma már egy optikai kábelen, rengeteg előfizető kommunikálhat. S vannak más technikai eszközeink is: korabeli rádiók, tévék, lemezjátszók, magnók, CB-rádiók, Morse-távíró, katonai tábori telefon, rendőrségi autórádió és így tovább.

A helyiség falain fotók, plakátok, oklevelek, zománcozott cégtáblák láthatók, és egy bekeretezett újságcikk a legnagyobb szekszárdi távközlési beruházásról. Eszerint az 1979. december 15-én átadott új, crossbar rendszerű telefonközpont az addigi 1200 helyett hatezer állomást biztosít a megyeszékhelynek.

‒ Az anyag bővítésével úgy vagyunk – tájékoztat a gyűjtemény kezelője –, hogy vannak felajánlások, de a helyet már így is kinőttük, úgyhogy muszáj megválogatnunk, mit fogadunk el. Viszonylag tágas látogatói teret kell hagynunk, mert nem egy-két személy szokott jönni, hanem baráti körök, csoportok, és nemcsak férfiak. Volt már itt a szekszárdi nőegylet is. Legtöbbször iskolai osztályok érkeznek a fizikatanárukkal. Kipróbálhatják a srácok az egykori készülékeket, a Commodore számítógépig bezárólag. Felfedezhetik a tárcsás, a kártyás telefon működését, megnézhetik a B17-es amerikai bombázó rádiós egységét, vagy a Kulikov-antennás szovjet katonai rádiót. Itt olyan dolgokat láthatnak, amelyek apu és a hasonló értékmentő gyűjtők nélkül már rég a MÉH-telepen kötöttek volna ki.

Koszorú Csaba 42 éves, műszaki végzettségű, a kereskedelemben dolgozik. A távközlésbe is belekóstolt, de hangsúlyozza, hogy az nem a szakterülete. Apja hagyatékának egyben tartása, bővítése, és méltó körülmények közötti bemutatása viszont eltökélt szándéka.