Kövessétek a példámat! – erre buzdít mindenkit Sanyi bácsi

– Elsősorban jókívánságként mondtam ezt a barátaimnak, hogy ők is legalább ezt a kilencven évet érjék el jó egészségben. Meglátják, hogy akkor nem fogják tehernek érezni a kort és az idő múlását, ahogy most én sem – vágott mindjárt a közepébe Sanyi bácsi. Hozzátéve: – Mi lehet a titka a hosszú életnek? A genetika szerintem mindenképpen, de talán a legfontosabb az egészséges életmód. Fiatalkorom óta folyamatosan tevékenyen éltem az életemet. Sportoltam, a futball volt a kedvencem, amit máig is szívesen nézek.

– Parasztcsaládból származom, ezért szőlőnk és szántóföldünk is volt. Ezeknek a megmunkálásában, amikor csak tehettem, mindig részt vettem. Nem volt egyszerű, hiszen majdnem harmincéves koromig iskolába jártam.

A kertészkedés
– Ez nem csak egy szólam volt az életemben, hiszen a saját kertemben is mindig elég tennivalót találtam, amit szívesen végzek a mai napig. Örömmel foglalkoztam a szőlővel, amihez egy pince is került, körülötte pedig egy kis gyümölcsöst is kialakítottam. A konyhakerti növényekkel is barátságban voltam. Ősztől tavaszig adtak munkát eleget. A feleségem, Marika volt itthon a főkertész, én csak támogattam őt a munkájában. 
Egy speciális életmódtanáccsal is kiegészíthetjük ezt: „Tartsanak libákat, és hosszú életűek lesznek!”. Sanyi bácsi portáját egy óriási ribilliót keltő, harcias kutya uralja, aki a belépésem pillanatában egyből fölmászott a hátamra, de szerencsére a gazda pisszentésére megszelídült. 

– Ne féljen tőle, ha itt vagyok! Ő nálunk egy igazi családtag. Korábban másfajta állatokat is találtál volna nálunk. Volt egy olyan időszakunk is, amikor libákat is tenyésztettünk a saját kertünk végében lévő egyholdas területen... Két, nyolcvanas turnusban nevelkedtek az év folyamán – mondja Sanyi bácsi. 

– A holdvilágnál vágtam nekik a füvet, mert másnap mentünk dolgozni, így aztán nagymama adta oda nekik és a vizükről is ő gondoskodott. Rengeteg munkával járt, nagyon nehéz időszakunk volt – egészítette ki a történetet Marika néni, az ünnepelt felesége. 

– Fiatalabb korunkban a tyúkok, kacsák és libák mellett disznókat is neveltünk – vette vissza a szót a szülinapos. – Ahogy egy ilyen mezőgazdasági területen szokott lenni, mindenfélével foglalkoztunk. Szívesen bántam velük, mert szerettem őket. 

– A műszaki egyetemen szereztem diplomát. Három munkahelyem volt, és mindegyiket itt Dunaföldváron találtam meg. Hazahúzott a szívem a diploma megszerzése után. A Kendergyár bútorlapüzemét vezettem, megtaláltam benne a számításomat – mondta Szeleczki Sándor.

A kertbarát klubról 
– Tizennégy évig vezettem a klubot. Az országos elnökségnek is tagja lettem. Ahhoz, hogy jó közösség alakuljon ki, nekik való programokat kellett szervezni. Folyamatosan segítettük a tagjaink kertészeti továbbképzését. Mellette a szórakozásukra is módot adtunk. Az időnket nemcsak itthon töltöttük, hanem mivel a kertbarátmozgalom az egész országunkat behálózza, akivel csak lehetett, fölvettük a kapcsolatot. Meglátogattuk őket és mi is szívesen vettük, amikor ideérkeztek. Európát is bejártuk – tette hozzá. 

A teljes cikket elolvashatja laptársunk, a Duol.hu hírportál oldalán.