A mesterséges intelligencia nem helyettesítheti az emberi gondolkodást

A tanulás iránti vágy és érdeklődés egyidős az emberiséggel. Már az ősközösségekben tanultak az emberek, utánozva is egymást, majd a Krisztus előtti negyedik évezredtől beszélhetünk intézményes oktatásról. Ekkor Egyiptomban és Mezopotámiában megalakultak első iskolák. A kiváltságosok privilégiuma volt az, amit oktatásnak nevezhetünk, s a felhalmozott tudás rögzítésére még az agyagtábla vagy a papirusz volt a külső adattároló. Írnokokat képeztek, az írástudók, s a hűséges alattvalók tanítása volt az iskolák feladata. A 17–18-ik századig pedig Európában ez az egyházak és a világi bürokrácia képzését szolgálta, majd, később következett a tankötelezettség bevezetése.

Az idők során pedig folyamatosan változik, bővül, végtelenné válik az ismeretszerzés színtere. Nem csak az iskolák tantermei azok, vannak különórák, de ide tartozik az egyéni otthoni munka vagy a kulturális infrastruktúra, mint a színház, a mozi, a múzeum és a könyvtár. A tudás gyarapítását szolgálja az utazás, az olvasás, sőt a sport, és teszik ezt az utóbbi időben a digitális alkalmazások is, és a járvány miatt kényszerűen bevezetett online oktatás szintén. Közben alakult, formálódott a tanítás módja. A következő generáció eszköztárában kiemelt fontosságú a kritikus gondolkodás, a multiperspektívikus információs műveltség, amikor a különböző nézetek mérlegelése része a tanulási folyamatnak.

Az előadó beszélt arról, hogy a mindenhez értő polihisztorok kora már véget ért, ugyanakkor valóságos információs cunami zúdul az emberekre. Évente közel négymillió új könyv jelenik meg 820 millió példányban, négy és fél milliárd az internetet használók száma, percenként 147 ezer facebook fotó, naponta 720 ezer órányi videó kerül a világhálóra. Ezért fontos a pedagógusoknak s a szülőknek is tudatosan irányítani, ellenőrizni a gyerekeket, hogy a számukra fontos információkhoz jussanak, elkerüljék a hamis vagy nem megalapozott állításokat.

Fodor Richárd említette az egyre inkább teret nyerő fordított osztályterem koncepciót, amely során nem az órán hangzik el maga a tananyag, hanem egy azt megelőző videó prezentációban, melyet a tanár előre rögzít. Ezt a tanórán egy mélyebb gondolkodást igénylő feladatsor követi, amelynek során a diákok ütköztetve az egyes állításokat maguk fogalmazzák meg a lényeget. Ugyanis az oktatás során legjelentősebb a gondolkodásra nevelés.

A tehetséggondozás kapcsán szólt a kiemelkedő pedagógusokról, például Rácz Lászlóról, a budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium matematika-fizika tanáráról, aki hajdan több Nobel díjasnak adta át tudását. A tehetséget említve pedig beszélt Deák Ferencről, aki már diákkorában is kitűnt gyors, logikus gondolkodásával, emlékezőképességével. Ennek kapcsán pedig a napjainkban egyre ismertebbé váló mesterséges intelligenciáról, a szinte gondolkodó gépekről beszélt.

Illusztrálandó ezt, megmutatta, hogy az interneten elérhető ChatGPT az angolul feltett kérdésre, hogy mit tudsz Deák Ferenc magyar politikusról, pillanatok alatt milyen összefogott választ adott. Sőt, hogy kérésére egy rövid versben jellemezte is a haza bölcsét.

A mesterséges intelligencia, folytatta, sokat segít, az idegen nyelvről fordító programok is hasznosak, de nem helyettesítik, nem váltják ki az emberi gondolkodást, nem teszik feleslegessé a tanulást.