A tehetetlen düh

De mit tehet az ember, ha azt tapasztalja, hogy van akinek semmi sem szent, mérgelődött egy bátaszéki gazdálkodó.

Azt történt, hogy három egymást követő évben sorra ellopták a gyümölcsfáit. Tavaly és az azelőtti évben húszat-húszat azok közül amit éppen elültetett, idén tizennyolcat abból, amit tavaly tavasszal ültetett. Ez utóbbi nem is volt könnyű munka a lopásra vetemedett személynek, hiszen az egy éves kis fákat már ki kellett ásni a földből. 

Mindegyik sárgabarackfa volt, különleges fajták, nagyon későn érnek, így még akkor is lehet szedni róluk a gyümölcsöt, amikor már a baracknak nincs szezonja.

Természetesen a meglopott gazda tett feljelentést a rendőrségen, tavaly is, azelőtt is, és az idén is tervezi. De legyintett rá, úgysem találnak senkit, ha egyáltalán keresik. Nem nagy a tétel – ami a pénzbeli kárt illeti – így senki nem fogja összetörni magát amiatt, hogy a tettest megtalálja.

Mert másnak ugyan nem jelent nagy kárt, de egy gyümölcsösben ez igen is az, hiszen évek kellenek ahhoz, mire egy csemetéből gyümölcsfa lesz. Arról nem is beszélve, jó lenne móresre tanítani a tettest – és nem csak azt, aki barackfákat lop, hanem mindenkit, aki olyanhoz nyúl, amihez semmi köze nincs –, hogy egy életre megtanulja: amiért nem dolgozott meg, az nem az övé.

Az egy éves kis fákat már ki kellett ásni a földből