Mindenki forradalmár, aki őrzi értékeinket

1848 tavaszi szele ma is itt fúj és tanít bennünket. Ünnepi beszédében erre is emlékeztetett Szabó Péter. Paks polgármestere a Csengey Dénes Kulturális Központ színháztermében köszöntötte a közönséget – köztük Süli Jánost, a választókerület országgyűlési képviselőjét –, nemzeti ünnepünk 175. évfordulója alkalmából. A város vezetője hozzátette, hogy ez a szél sok mindenre tanít. 

– Generációk összefogására, gondolataink egybefűzésére, tiszteletre, értékeink, szabadságunk, nemzeti identitásunk megvédésére – húzta alá, majd hozzátette: – De tanít a felelősségre is. Mert minden forradalom a felelősség megnyilvánulása is, melyben azok fognak össze, akik nem hagyják veszni mindazt, ami emberi érték, méltóság, az élet igaz szépsége, egyszerű normalitása. Ma mindenki forradalmár, aki nem hagyja veszni értékeinket, megvédi gyermekeinket, aki nem hiszi el, hogy az élet tartó oszlopait az ember kénye-kedve szerint lehet kitépni, átformálni, felcserélni.

Szabó Péter kitért arra is, hogy a forradalom olyan tükör, mely mutatja az elfogadás és a változás pillanatait. – Napjaink kihívásai rákényszerítenek a változásra és annak elfogadására is – jelentette ki. – Ezt éljük meg családjaink mindennapjaiban és ennek kényszere mellett kell felelősségteljes döntéseket hozni városunk mindennapi életének biztosításában is.

Ezt követően a Paksi Deák Ferenc Általános Iskola tanulói léptek színpadra. „Pillanatképek… emlékezés ama dicső napra” – ezt a címet viselte előadásuk. A felkészítő tanár Ludmann Ildikó volt, közreműködött a Paksi Pro Artis Alapfokú Művészetoktatási Iskola Paksi Ifjúsági Fúvószenekara.

Az ünnepség a Szent István téren zárult, a város vezetői, az intézmények, szervezetek képviselői az itt található Jámbor Pál szobornál helyezték el az emlékezés koszorúit.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ünneplő Paksiak Polgárok!

A mai napon hazánkban és a Kárpát-medencében, de szerte a nagyvilágban is ünnepelni jönnek össze a büszke, emlékező magyar emberek. Emlékezni 175 évvel ezelőtt volt eseményekre: a 12 pont elszavalására, Táncsics kiszabadítására, a forradalom helyszíneinek felidézésére, a forradalmárok és a későbbi szabadságharcosok előtti tisztelgésre.

Igen, immár 175 esztendeje ezt teszi minden hazafi, akiknek szívében mérce, igazodási pont, szellemi-lelki alappillér 1848 lelkülete, szellemisége, a forradalom máig megtartó ereje.

Mert miből született, és mit adott 1848. március 15-e az akkori embereknek?

A forradalom az ember egyik legerősebb vágyából született. A szabadság iránti vágyból. Abból a mindennel dacoló belső erőből, hogy országunkban, mi építhessük fel a magunk életét. Hiszen a Habsburg-ház érzéketlen, önző nagyhatalmi törekvéseihez a magyarokat pusztán eszközként használó magatartása egy reménytelen, korhadó, idegen világot erőltetett a magyarok mindennapi életére, melyből túláradó tisztaságot, szabadságot, fiatalságot, örök nemzeti reményt hozott 1848 tavaszi szele.

És ez a szél ma is itt fúj és tanít bennünket. Tanítja az embert, hogy vegye komolyan méltóságát, vágyait, lelkének tiszta hangjait és járjon ma is az 1848-ban megfogalmazott úton. Tanítja az idősödő generációt, hogy fogadja el a fiatalok erejét, a kiürült szokásokkal dacoló, az életet folyamatosan megújítani akaró vágyát.

De figyelmezteti a fiatalokat is, hogy a tapasztaltak bölcsessége, értékrendje, világnézete képes megtartani és gyarapodó élettel ajándékozni az embert.

Vagyis tanít a generációk összefogására, gondolataink egybefűzésére, tiszteletre, értékeink, szabadságunk, nemzeti identitásunk megvédésére. És arra, hogy mindig merjünk kiállni önmagunkért, nemzetünkért, családjainkért a jövőért.

De tanít a felelősségre is. Mert minden forradalom a felelősség megnyilvánulása is, melyben azok fognak össze, akik nem hagyják veszni mindazt, ami emberi érték, méltóság, az élet igaz szépsége, egyszerű normalitása. Ma mindenki forradalmár, aki nem hagyja veszni értékeinket, megvédi gyermekeinket, aki nem hiszi el, hogy az élet tartó oszlopait az ember kénye-kedve szerint lehet kitépni, átformálni, felcserélni.

De 1848 forradalma egyben tükör is minden korban a magyar társadalom előtt. Tükör, melyben látnunk kell az elfogadás és a változás pillanatait. És van úgy, hogy e két pillanat egymást fedve egyszerre van jelen. Hiszem, hogy napjainkban éppen ilyen időket élünk országosan és itt helyben is. Mert az elmúlt három, de különösen is az utolsó egy esztendő régen nem látott kihívások elé állította Európát, hazánkat és városunkat is. Napjaink kihívásai rákényszerítenek a változásra és annak elfogadására is. Ezt éljük meg családjaink mindennapjaiban és ennek kényszere mellett kell felelősségteljes döntéseket hozni városunk mindennapi életének biztosításában is. De ha ez az új, és igen nehéz időszak az elmúlt hetekben számunkra nehéz döntések kimondását is szükségessé tette, a város vezetésének legfontosabb prioritása továbbra is az emberek szolgálata marad. Igyekszünk mindent megtenni a paksi családok, idősek, rászorulók mindennapi életének biztonságáért, azzal, hogy a megszokott minőségben tartjuk fenn óvodáinkat, segítjük iskoláinkat, szociális intézményeinket és azokat a városi szolgáltatásokat, melyek a mindennapi életünkhöz elengedhetetlenek.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Kívánom, hogy értsük és éljük 1848. március 15-e üzenetét. Tegyen minket ma is büszkévé, bölccsé. Adjon tiszta értékrendet, bátorságot, összetartozást és jövőt. És éljük meg felelős döntéseinkben, cselekedeteinkben családjaink, hazánk és településünk javára a forradalmárok immár örökre tiszta és fiatal lelkületét, a változás elfogadásának bölcs erejét.

Jóisten óvja és éltesse hazánkat, városunkat!