A motorizált lelkipásztoroknak nagy erőt kell kézben tartaniuk

Azt gondolhatnánk, hogy a papok szabadidejüket is lélekemelő dolgokkal töltik. Például olvasnak, egyházzenét hallgatnak, vagy maguk is énekelnek egy kórusban, hangszeren játszanak, esetleg kirándulnak, persze főleg zarándokhelyekre. Ám vannak, akik ennél vagányabb hobbinak hódolnak, nevezetesen: motoroznak. 

Petkó Tamás plébános óriásrobogóval jár 

Petkó Tamás szekszárdi plébános egy 650 köbcentis Suzuki Burgman nyergébe pattanva rója az utakat. Felnőtt fejjel sikerült megvalósítania régi vágyát. 

– Korábban Dunaföldváron szolgáltam, ott kaptam kedvet hozzá – idézi fel a kezdeteket. – Gyerekkori álmom volt egy nagy motor. Klassznak, férfiasnak tartottam. És úgy 2007-ben sikerült is vennem egy 750 köbcentis Suzuki GSX-et. De az nem volt igazán kényelmes. Elmentem nem túl hosszú utakra, például Kecskemétre, és már fájt a bokám, a karom. Úgyhogy lecseréltem. Ezzel a mostanival elugrottam Földvárról Bécsbe, és semmi bajom nem volt. 

Régebben úgy használta a motorját, hogy fél évre kivonatta a forgalomból, de most már télen is előveszi, városon belüli utakra, ha elfogadható az idő. Tavasztól őszig mindenhova azzal jár – ha nem szakad az eső –, a környező falvakba is misézni, esketni, temetni. 
– Egy ideig néhány paptársammal volt egy kis motoros csapatunk – meséli. 

– Jártuk az országot. Ez aztán időpontegyeztetési és más nehézségek miatt megszűnt. Most egy szálkai társasággal megyünk mindenfelé, havonta, kéthavonta. Van, aki a gasztronómiáért felelős, van, aki a látnivalókért. Én természetesen a célállomáson található templomokból szoktam felkészülni. Örömmel tölt el a mozgás szabadsága. 

A tempó, a gyorsulás egészen más, mint egy autónál. Érezni lehet az illatokat, közvetlenül látni a tájat, és nagyvárosokban a parkolás is fontos szempont. Pesten motorral sokkal jobban lehet közlekedni, mint autóval. Szekszárdon dudálnak, ha a piros lámpánál előre megy a motoros, várni a zöldet, a fővárosban ez senkit se zavar, mert tudják, hogy jobb úgy, ha gyorsan továbbhajtunk, és nem tartjuk fel a sort.

Néha külföldre is eljutok. Volt egy emlékezetes salzburgi utam, és a tengerparton végigmotorozni Dubrovnikig, az is a maradandó élményeim egyike. 

Sefcsik Zoltán motorja ezer köbcenti feletti 

A megyeszékhely evangélikus lelkészének, Sefcsik Zoltánnak is van egy masszív gépe, egy 1100 köbcentis Yamaha Bulldog. Egy 250 köbcentis Yamahával kezdett, aztán jött egy 750-es Moto Guzzi, s ez a mostani a harmadik a sorban. 

– Már gyermekkoromban is szerettem volna motorozni – emlékszik vissza –, de akkor valahogy kimaradtam ebből a kismotoros, simsonos világból. Aztán, körülbelül 8–10 évvel ezelőtt egy pécsi orvos barátom motoros vizsgát tett, vett egy szép choppert, és rádöbbentem, hogy én sem vagyok elkésve. Úgyhogy életem derekán, negyven év fölött levizsgáztam. 

Jött 2017-ben a reformáció ötszázadik évfordulója, összeállt egy kis csapat, az evangélikus motorosok társasága, és elhatároztuk, hogy elmegyünk Wittenbergbe. Velük azóta minden évben van egy-egy komoly túra, és persze vannak kisebb találkozók is. 

Jártak már Szlovéniában, Csehországban, Németországban és Olaszországban is. Az idei nyári útjuk egy ausztriai csillagtúra lesz, kőszegi szálláshellyel. Komoly a konvoj: 20–25 motorral döngetnek a lelkészek. 

– Helyi, kisebb-nagyobb utakat is teszek minden héten a motorosszezonban – mondja az evangélikus lelkész –, például Szálkán át Bonyhádra, Bátaszékre, Bajára, vagy Váralján, Magyaregregyen, Hosszúhetényen keresztül Pécsre. Nagyon oda kell figyelni, egy ilyen motoron nagy erőt kell kézben tartani, nagyon az úton kell lenni, és ez igazi kikapcsolódást jelent. 

A hívek egy része a papokat istenközeli, hétköznapi hívságoktól mentes embereknek tartja, akikre fel kell nézni. Mások viszont azt szeretik, ha a lelkipásztoruk köztük él, vannak másokéhoz hasonló örömei, problémái, hobbijai. Sokak szemében a gördeszkázó, kisállattartó, dísznövénytermesztő, gyalogos vagy csónaktúrára járó pap is szimpatikus lehet. Meg a motoros is. 

E szabadidős tevékenységgel Tolna vármegyében jó néhány igehirdető foglalkozik. Katolikusok közül Petkó Tamás szekszárdi, Wigand István bonyhádi és Horváth Sándor nagydorogi plébános. Reformátusok közül a tamási Szalai Gézának, evangélikusok közül a szekszárdi Sefcsik Zoltánnak és a dombóvári Szabó Szilárdnak van nagy teljesítményű motorkerékpárja. 

Akadnak közöttük magányos utazók, paptársakkal túrázók és olyanok is, akik civil társasággal együtt járva falják a kilométereket.