A századik szülinapján majd palacsintát eszik a barátaival

‒ Paksi?

‒ Nagyon – mondja a 75 éves egykori polgármester. ‒ Mélyek a gyökereim, én vagyok a családban a hetedik Herczeg József, akit a paksi plébánián anyakönyveztek, a fiam a nyolcadik, az unokám a kilencedik. Apám 47 éves koráig élt, a korábbi elődök még kevesebb ideig, úgyhogy elhatároztam: én behozom a lemaradást, és száz esztendőnél alább nem adom. De mondtam a barátaimnak, hogy csak az jöhet el a századik szülinapomra, aki palacsintát hoz. Remélem, sok palacsintám lesz!

‒ A konzervgyárban kezdett. Hogy alakult az ottani pályafutása?

‒ Úgy lépkedtem a ranglétrán, hogy segédművezető, művezető, főművezető, üzemvezető. Több, mint húsz évet lehúztam, és nem vágytam el. Miért váltottam mégis? Szerintem ennyi idő távlatából már elintézhetjük annyival, hogy személyi ellentétek miatt. A közélet mindig érdekelt. Pár évvel korábban már hívtak tanácselnöknek, de akkor még nem akartam elvállalni. Mondtam, hogy szakirányú végzettségem van, szeretem a konzervgyári munkát, maradok. Aztán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy mozdulni készülök. Bementem a tanácselnökhöz érdeklődni, hogy volna-e hely a városházán. Elővett a fiókjából egy réztáblát, amire rá volt gravírozva, hogy Herczeg József tanácselnök-helyettes. A rendszerváltásig az voltam.

‒ És aztán?

‒ Aztán ahogy mindenütt, úgy Pakson is megszólalt a szavalókórus, hogy aki eddig tisztségeket viselt, az mind büdös kommunista, tűnjön el. Megpályáztam és elnyertem a Tolna Megyei Zöldért igazgatói posztját. Négy évig azt csináltam, a következő választáson viszont elindultam és polgármester lettem. Egy ciklusra. Képviselő pedig hat cikluson át voltam: 1990-2014-ig. A nemzetközi kapcsolatok tanácsnokaként is tevékenykedtem 12 éven át. (Paks partnertelepülései: Galánta, Visk, Kézdivásárhely, Reichertshofen, Loviisa és Novovoronyezs.)

‒ Teljesen visszavonult? Nem foglalkozik a közélettel?

‒ A politikai élettel nem, de a közélet nemcsak politizálásból áll. A Borbarát Klubnak például alapító tagja vagyok, jó darabig az elnöke voltam. Most májusban lesz a 25 éves évfordulónk; készülök rá. A szőlőmet ugyan eladtam, mert már nem akarok kapálni, de a présházam, a pincém megvan. Jól néz ki, turisztikai kiadványokon is szerepel. Sok baráti találkozónak ad otthont. Valamikor táncoltam, és az egykori táncosokkal minden hónapban egyszer ott találkozunk iddogálni, eszegetni, beszélgetni.

‒ Mire emlékszik legszívesebben? Mi villan be, ha a pályájára visszagondol?

‒ A konzervgyári hangulat. Otthonról hazamentünk. Barátokkal dolgoztunk együtt, és a vezetők is közöttünk éltek, nem felettünk. Volt, hogy nekiálltunk éjszakai műszakban főzőcskézni, és váratlanul megjelent a főmérnök. Kérdezte: hogy lesz így meg a norma? Mondtam neki: gyere vissza háromnegyed hatkor, ki lesz takarítva és meglesz a norma is! Úgy is történt. Ha kellett, keményen dolgoztunk, tizenkétóráztunk, évi ötezer vagon árut termeltünk, főleg a szovjet piacra, de Németországba, Ausztriába és Japánba is szállítottunk. A polgármesteri időszakomból pedig a gázprogram az emlékezetes nagyberuházás, és az ipari park elindítása. Annak első vezetője ma a győri Audi fejlesztőmérnöke: Vincze Zoltán.

‒ Ha újrakezdhetné, csinálna valamit máshogy, máshol?

‒ Nem hiszem. Itt születtem, itt akarok meghalni. A feleségem négy éve elhunyt, van most egy stabil párkapcsolatom, jól vagyok. A gyerekeim, unokáim Pesten élnek, látogatjuk és szeretjük egymást. Biztosan akadtak dolgok polgármester- és képviselőkoromban, amelyek nem nyerték el mindenki tetszését, de rossz szándék sosem vezérelt, a tudásom legjavát adtam, nincs, amit meg kéne bánnom.

Végigsétálok a paksi utcákon, elmegyek a piacra, köszöngetek, visszaköszönnek, szinte mindenkit ismerek, és úgy érzem, hogy ez a világ legszebb városa. Közreműködtem helytörténeti könyvek kiadásában, viszonylag jól ismerem a település múltját, és persze már saját emlékeimre is támaszkodhatok. Tudom, hogy milyen volt a Duna-korzó fél évszázaddal ezelőtt, hogy a Spar helyén állt egykor a tutyigyár, és az Imsósi-erdőben lehetett a legtöbb hóvirágot, ibolyát és gyöngyvirágot szedni. Minden ideköt.

Herczeg József 1947-ben született Pakson. A helyi gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten szerzett oklevelet a felsőfokú élelmiszeripari technikumban, 1968-ban, mint a Paksi Konzervgyár ösztöndíjasa. Utána, 1976-ban, szintén a fővárosban, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán diplomázott, a Tartósítóipari karon. Okleveles mérnökké a Kertészeti Egyetem elvégzése után vált, 1986-ban. (Konzerv, hűtő, bor szakon végzett.)

A Paksi Konzervgyárban 21 évet dolgozott, 1965-től 1986-ig. Utána tanácselnök-helyettesnek nevezték ki. A rendszerváltásig, 1990-ig töltötte be azt a funkciót. Átmenetileg volt a Zöldért igazgatója és az ING Biztosító kirendeltség-vezetője. Önkormányzati képviselőként 1990-2014-ig tevékenykedett, volt alpolgármester és egy cikluson át polgármester is.

Partnertelepülési megállapodásokat hozott tető alá, oda-vissza látogatásokat bonyolított le, a nemzetközi kapcsolatok tanácsnokaként 12 éven keresztül. Nyugdíjba 2006-ban vonult, de még nyolc évig dolgozott, mint közéleti szerepvállaló. Özvegy, két gyereke, öt unokája van. Sportol, fut, kerékpározik, úszik, kirándul, igyekszik egészségesen élni.