Kazinczy-díjjal jutalmazták szép beszédét

Hatvan évvel ezelőtt Péchy Blanka színművésznő, érdemes művész díjat alapított a nyelvújító Kazinczy Ferencről elnevezve azok számára, akik példamutatóan szép beszédükkel ápolják a magyar nyelvet. Ezt színészek, pedagógusok, rádiós, televíziós újságírók kapták. Az ezredforduló óta pedig a Kazinczy-díj Alapítvány, Péchy Blanka emlékére, évente Kazinczy-díjjal jutalmazza a legszebben beszélő diákokat is.

Ezen az immár huszonharmadik ilyen megmérettetésen a legjobbak között volt Töttős Gábor, a szekszárdi Dienes Valéria Általános Iskola hetedikes diákja. Mióta iskolába jár, verset, prózát mond. Ünnepségeken, versenyeken, kapott már többször elismerést, a napokban pedig ezt egy arany emlékérem koronázta meg.

Gáborral délután a zeneiskolában találkoztam. Egyik teremből zongora, másikból fuvolaszó hangzott, mikor a versenyről faggatom. Ő egyébként dob-órára jött.

– Most, hetedikben jött egy új tanár – kezdi –, Mucska Melinda néni, adott öt szöveget, hogy válasszak belőle, és ő készített fel a versenyre. Már korábban is kaptam segítséget Galigerné Pártai Erika, az alsótagozatos igazgató-helyettestől, aztán Morvai Ildikó nénitől, s persze a szüleimtől.

És valószínűleg nagyapjától, aki szintén a magyar nyelv mestere, hiszen azt tanította az egyetemen, miközben könyveket írt, főleg Szekszárdról. Kíváncsi voltam arra, hogy a legifjabb Töttős Gábor inkább a verseket szereti-e.

– A verset meg a prózát. Mindegyik nyugalmat ad, megtalálom bennük a pontosságot, a rendet, és szépek is. Szeretem Petőfit, József Attilát, de kimondott kedvencem, akit a többiek elé helyeznék, nincsen. És kedvenc versem sincs, vagy inkább nagyon sok.

Miközben beszélgetünk, kiderül, azért a zeneiskolában találkoztunk, mert hamarosan dob órája lesz. Öt éve ezt is tanulja, s már az ifjúsági fúvószenekarban is játszik. Így hát a vers, a próza, meg a dobolás kapcsán faggatom.

– Mindegyiknek üteme van, a dobolásban is vannak szünetek, negyed-szünetek, lehet halkan dobolni, vagy odaütni, s a beszédnek is van tempója, dinamikája, és nagyon fontos a hangsúly.

– A versenyre mit választottál? – kérdezem. – Wass Albert egyik írásának egy részletét, az a címe, Te és a világ. Úgy kezdődik, Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked…

Mondaná tovább, de belevágok, hogy ő mi szeretne lenni, ha felnő.

– Nemrég még azt gondoltam, mérnök, de már inkább valami beszéddel kapcsolatosat választanék – válaszolja. Színész, gondolhatnánk. – Nem, talán lelkész vagy sportkommentátor – mondja erre.

Még volt egy kérdésem, mert azt tudtam, hogy a Szép Magyar Beszéd versenynek két regionális döntője van, az egyik Kisújszálláson, a másik Balatonbogláron. Az elsőn a Dunától keletre élők, a másikon a dunántúliak mutatkoznak be. Szekszárd pedig nem az Alföldön van, Gábor a medált mégis onnan hozta.

– A kettő nem egy időben volt, s mikor Balatonbogláron rendezték a versenyt, én a Bartina Együttessel Prágában voltam.

Az egyik Kazinczy-aranyérem nyertese tehát nem csak dobol, hanem néptáncos is.

Utóbb kiderült, a később megtartott balatonboglári döntőnek is volt két kiváló szekszárdi résztvevője, Király Dávid, a Garay János Általános Iskolából és Villi Bertold, a Baka István Általános Iskolából. Szekszárdon februárban Dávid volt a legjobb, Bogláron – ezüstérmet ebben a versenyben nem adnak – most mindketten bronz Kazinczy emlékérmet kaptak.