Megkoronázta iskolai éveit a Garay diákja

Egy országos megmérettetésre készülve maradéktalanul elsajátította a „kottázást” is. Főglein Liza Kató nem tagadja, hogy ez a tevékenység igen sok fejfájást okozott számára. Ugyanis az idézőjelbe tett megnevezés nem a hangjegyekre vonatkozik: hanem olyan jelrendszerről van szó, melyet annak idején Péchy Blanka, az anyanyelvápolás néhai nagyasszonya dolgozott ki. Mindezek után nem is lehet kétséges, hogy a Szekszárdi Garay János Gimnázium 12. a osztályos – jelenleg éppen érettségiző – tanulója miért is vállalta a felkészülés terheit és az abból származó fejfájást: helyt akart állni a Szép magyar beszéd versenyen. 

Ez a tudáspróba több fordulóból áll. Főglein Liza Kató első körben megnyerte az iskolai házibajnokságot, majd a Bonyhádon tartott megyei döntőben is a legjobbnak bizonyult. Ezután következett az országos döntő Győrben. 

– A megmérettetés a magunkkal hozott anyag előadásával kezdődött – ismertette a rendezvény menetét a szekszárdi gimnazista. – Én Illés Györgyi színművésztől, a Beszédcentrum alapítójától választottam egy szövegrészt. Ezután következett az az írásbeli feladat, melyhez szükség volt a „kottázás” alkalmazására. Ahogy érzékeltem, ez az állomás mindannyiunk számára nagy kihívást jelentett. A másnapi folytatást a kötelező szöveg tolmácsolása jelentette. A felkészüléshez mindenkinek pontosan húsz perc állt rendelkezésére. Azt gondolom, hogy az elmúlt évek egyik legnehezebb szövegét kaptuk. Kicsit kétségbe is estem, amikor először elolvastam, de az előadást követően megnyugodtam. Délután meghallgattuk a zsűri értékelését és nyugtáztuk hasznos tanácsait. Ekkor kaptuk meg az írásbeli feladat eredményét is: jómagam tíz pontot – azaz a maximumot – értem el. Óriási öröm töltött el! Később az is kiderült, hogy a több mint száznegyven résztvevő közül mindössze hárman értük el ezt a legmagasabb pontszámot. 

A versenyen minden kategóriából a legjobb nyolc diák kap Kazinczy-emlékérmet. Mondanunk sem kell, hogy a szekszárdi fiatal milyen boldog volt, amikor meghallotta a nevét és tudatosult benne, hogy ott van a díjazottak között. Egy álom valóra vált és ez a felszabadító érzés örömkönnyeket csalt a szemébe. Ám túlzott elérzékenyülésre nem maradt idő. Ugyanis, nagy meglepetésére, másodszor is a színpadra szólították. A zsűri neki ítélte a kötelező szöveg legkiemelkedőbb tolmácsolásáért járó különdíjat. 
– Nehéz szavakba önteni, hogy akkor és ott mit éreztem – gondolkodott el. – Az egészen biztos, hogy ebben a díjban nemcsak a konkrét Kazinczy-versenyre való készülés van benne. Immár tizenkét éve foglalkozom versekkel, szövegekkel. Az általános iskola mellett művészeti dráma tagozatot is végeztem. Hálás vagyok pedagógusaimnak. Csizmazia Ferencné – Monka néni – beszéd- és helyzetgyakorlatai, szövegértelmezései, a versmondó versenyek is hozzájárultak ehhez az eredményhez és közös munkánk máig tart. A gimnáziumban Báló Marianna szintén erején felül segítette a fejlődésemet. Akár órákon keresztül is elemezte a szószerkezeteket a tökéletesség érdekében. Végül, de nem utolsósorban, hadd mondjak köszönetet édesanyámnak, aki egyébként annak idején maga is letette névjegyét a Kazinczy-versenyen. Most az én felkészülésemet segítette tanácsaival és szeretetével. 

Három komoly díjat is elnyert 
Főglein Liza Kató a vele készített beszélgetés végén megjegyezte: úgy gondolja, hogy a Kazinczy-emlékérem az elmúlt tizenkét év munkájának a megkoronázása volt. 
Azóta lezajlott a gimnáziumban a ballagás és ha lehet így fogalmazni, koronáinak számát ott újabbakkal gyarapította. Ugyanis kiemelkedő művészeti és sport tevékenysége, valamint hasonló szintű tanulmányi eredménye elismeréseképpen a tantestület neki ítélte a Szekszárdi Garay János Gimnázium Emlék­érmet. Ugyancsak ekkor vette át a Dr. Joó Ferenc és neje Mathilde Heller Alapítvány díját. Ezt azok kaphatják meg, akik tanulmányi eredményükkel, sportteljesítményükkel, illetve egyéb tevékenységükkel tartósan kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, ezáltal öregbítve a gimnázium elismertségét, jó hírét.