Bíró László misézik ott, ahová Bakó György iskolába járt

Vannak a kisközösségek megtartásáért munkálkodó emberek. Közéjük tartozik Bakó György, aki a százlelkes Medina-Szőlőhegyen szervez az októberi búcsúhoz kötődő elszármazotti találkozókat.  Sportemberként is sokan ismerik vármegyeszerte, több csapatban focizott egészen a kilencvenes évekig, 42 esztendős koráig. 

Nem akárhol beszélgetünk: a szőlőhegyi templomban, illetve, ahogy a helyiek nevezik, iskola-kápolnában. 

– Hatodikos koromig idejártam iskolába – emlékszik vissza –, akkor még kettős funkciója volt, utána már csak kápolnaként működött. Eredetileg, 1932-ben iskolának épült, 1948-ban bővítették ki a szentéllyel, s attól kezdve adott helyet a szertartásoknak. Az első itt tartott esküvő a szüleimé volt. 

Decsen, bentlakásos iskolában végezte el a hetedik és a nyolcadik osztályt, utána lakatosképesítést szerzett Szekszárdon, majd gépipari technikusi oklevelet kapott Palánkon. 
Aktív pályafutása nagy részét raktárvezetőként töltötte különböző cégeknél, miután megszerezte a szakirányú diplomát. De végzett tűzvédelmi és vámos tanfolyamot is. 
A húsiparnál ő bonyolította le annak idején az összes importgép vámoltatását. Nyugdíjba 2015-ben vonult. Máig aktív, tevékeny, szervező alkat, amit – úgy érzi – egyrészt a szüleitől örökölt mentalitásnak, másrészt a sportnak, a csapatjátéknak köszönhet. 

– Először a Szekszárdi Vasasban futballoztam – idézi fel a kezdeteket – az aztán átalakult, átvette az egyesületet a TÁÉV. Később meg, ahová helyezték az edzőimet, Tolnára, Tengelicre, Harcra, vittek magukkal. Elvégeztem én is az edzői, sőt a futballbírói tanfolyamot is, de nem edzősködtem, nem bíráskodtam soha. A raktárvezetői munka kötött le, meg a család. Tíz évig működtettem gyümölcsfaiskolát; azzal is volt munka bőven. Mindemellett sok energiát igényel a hit megtartása közösségi szinten. Szerencsére a szekszárdi születésű püspöknek, Bíró Lászlónak medina-szőlőhegyi kötődése is van. Gyerekkorában rendszeresen nyaralt a szomszédunkban lakó nagynénjénél. Egyszer, mikor nagyon villámlott, kis oltárt épített, és azt mondta édesanyámnak: „Juci néni, nem kell félni, mert a Jóisten megvéd bennünket!” 

Már akkor lehetett gyanítani, hogy pap lesz belőle. Püspök lett, és máig visszajár misézni az októberi búcsú idején. Ehhez kötődően kezdtem szervezni az elszármazotti találkozókat, körülbelül tizenöt éve. Jönnek persze olyanok is, akik nincsenek köszönőviszonyban a Jóistennel; azok kihagyják az egyházi programot. Húsz-harminc éve még Medina-Szőlőhegy lakossága egy nagy családhoz hasonlított. Összetartottak, segítették egymást. Ma már, mivel se oktatási intézmény, se munkahely nincs, az ingázás elveszi az időt. Nem vesződik közösségi programok szervezésével, aki este fáradtan hazaér. 

Bakó György viszont szervez, nem elmenni, hanem idehozni akar, itt van otthon. Itt érzi jól magát, és arra törekszik, hogy mások is jól érezzék magukat a társaságában. Dőlnek belőle a sztorik. 

– Egyszer meghívtam a Fradit – meséli –, játszottak Szekszárdon egy edzőmeccset, én pedig levágtam egy disznót, és vendégül láttam őket a fácánkerti kultúrházban. Thomas Doll volt akkor az edzőjük. Felsoroltam neki, mettől meddig focizott az NDK-ban, az NSZK-ban, az olaszoknál. El volt ragadtatva. A kaja is jól sikerült, bár abban akadt egy kis bibi. Némelyik fekete srác vallása tiltotta a disznóhúsevést, de amikor megtudták, hogy liba volt a malac, nagyon ízlett nekik… 

Az elszármazottak találkozójának szervezője 

Bakó György 1953-ban született Medina-Szőlőhegyen. Máig ott él, egy fia és egy unokája van. (Ők Fácánkerten laknak.) Lakatos végzettséget szerzett 1971-ben, majd gépipari technikusi oklevelet kapott 1975-ben. Raktárgazdálkodási diplomáját 1978-ban vette kézhez. Abban a szakmában dolgozott a vízműnél, a húsiparnál és a kórháznál, aztán profilt váltott, és tűzvédelemmel foglalkozott nyugdíjba vonulásáig, 2015-ig. Gyümölcsfaiskolát tíz évig, 2022-ig működtetett. 
Aktívan sportolt, focizott évtizedeken keresztül, NB II.-es és megyei I. osztályú csapatokban. Máig nagy sportrajongó, szabadidejében nézi a tévés közvetítéseket. A szülei rendszeres vallásgyakorlók voltak, és őt is hitre nevelték. Jelenleg a kis szőlőhegyi katolikus közösség motorja, a kápolna búcsúnapjához kötődő elszármazottak találkozójának szervezője.