Mit tegyünk, ha jön a kolera

140 ÉVE „Mit tegyünk, ha jön a kolera” címmel adta közre tanácsait dr. Sass István megyei főorvos a a Tolnamegyei Közlöny 1883. július 29-i számában. „Ezen pusztító betegség, mely hazánkat 1831. óta minden 10-15. év közben számos áldozat árán szokta meglátogatni”, szigorú óvintézkedéseket követelt ebben a korban. „A köztisztaság mint a társadalmi rend és jóllétnek czimere s a kolerának leghatalmasabb ellenszere” – mutatott rá a főorvos. Intelmei megalapozottak voltak, hiszen ugyanezen lapszám Különfélék című rovata ezt is közölte: „a múlt hét péntekjén híre futott annak, hogy azon nap Báttaszéken egy ember meghalt kolerában.” 

140 ÉVE „a Szegzárdon állomásozó hetedik huszárezred 4-ik százada, mely körülbelül egy évig tartózkodott városunkban s itt igen jó benyomást gyakorolt népünkre, úgy tisztjei is, kik a legudvariasabban viselték magukat irányunkban, e hó 28-án távoznak el végleg városunkból” – közölte a hírt a Tolnamegyei Közlöny 1883. július 22-i száma. „Először Pécsre mennek a nagy had-gyakorlatra, azután szeptember 1-én uj állomási helyükre: Bonyhádra mennek.” 

140 ÉVE nagy dörrenésre ébredtek Dunaföldváron a Kálvária-hegy közelében lakó helybeliek – írta a Tolnamegyei Közlöny 1883. július 22-i száma. „Ugyanis a hegynek egy jó nagy része elvált a parttól s egyenesen alázuhant Zsarnai Pál ottani csizmadia mesternek közvetlen a hegytövében épült istállójára. Az istállóban volt ugyanekkor a kocsis meg két ló, mellette pedig a pinczehelyiség, hol a gazda két darab tehenét szokta tartani. Mindezen helyiségeket az alázuhanó földtömeg eltemette s csakis 10 órai megfeszített munka után bírták a helyiségeket földtől megszabadítani: de a kocsis és a két ló már agyon voltak nyomva s élettelenül találták meg őket, míg a teheneknek semmi bajuk sem esett. A kocsist másnap nagy részvét mellett temették el.”

Hajdan című sorozatunk korábbi írásait ide kattintva olvashatja.